Kiss Gabriella: A magyar színházi hagyomány nevető arcai - Theatron könyvek (Budapest, 2011)
Visszaperelt emlékezet
VISSZAPERELT EMLÉKEZET 137 családtagok azonosítják, akik egymással szemben álló, ám a társadalmi normákat egyaránt elismerő nemi szerepeket megtestesítve beszélnek és cselekednek, s akik számára az a bútor vagy az a nyílászáró válik a „meghittséget” definiáló szemantikai egységgé, amelynek használati funkciója révén kanalizálhatóvá válnak az ösztönök és elkerülhető a botrány.310 Ezt teszi transzparenssé Zsótér Sándor Labiche-rendezésének szcenográfiája is, ami a festett, belógatott szalondíszletek rendeltetésnek nem megfelelő használatán alapul.311 Az ajtón lévő festett kilincset megfogják ugyan, de a járás nyitja nem ott található, hanem a másik oldalon. Van ugyan festett nyílászáró, de az ablakon, a vitrinen, a kályhán vagy éppen a váratlan vágatokon keresztül jönnek és mennek be a szereplők. Következésképp, amikor az előadás végére az emelhető falak rétegei úgy állnak össze gúlában, mint az emeletes esküvői torta színes cukormázas, sokfigurás szintjei, egyértelművé válik, hogy az olasz szalmakalap utáni hajszának nem az akció, hanem a dikció lesz a tere. Pedig a bohózat dramatikus terének „polgári” voltát nemcsak a rendszerint női hangon hallható szentenciák, illetve a férfiak hazugságai, hanem az akciók ritmusa határozza meg.312 A lassú-gyors-lassú tempó egyfelől a kezdeti „jól ápoltság” megőrzésére, az erkölcsi, társadalmi és anyagi összeomlás elkerülésére, másfelől a szélsőséges krízishelyzet(ek) intervenciójára irányul. Mi több, a néző elsősorban azért kíváncsi a félrelépések történetére, mert azon a lógó nyelvvel lihegő hajszán akar nevetni, amely a test és nyelv logocentrikusan szerveződő viszonyában beállt zavar elhárítására irányul. A magyar rendezői színház olyan darabjai, mint az Eszenyi rendezte Olasz szalmakalap (1997), a Mohácsi János rendezte Bolha a fülbe (1997) vagy a Novák Eszter rendezte Osztrigás Mid (2011) a mindennapi cselekvéssorokat végző színpadi alakok megszokottnál sokkal intenzívebb, néha szaggatottá váló mozgatása révén tematizálta azt az állapottá váló alaphelyzetet, amelyben „a testnek újra meg kell keresnie a nyelv rendjében elfoglalt (alárendelt) helyét”.313 Herbert Fritsch (s/pánikba esett314) színpadi alakjai viszont a Tom és Jerry-film eket idéző módon ugrálnak, nekifutnak, 310 Erre az épp e funkcióra reflektáló voltánál fogva legjobb példa az Osztrigás Mid „eksztatikus fotele”, amelybe beleültetve az épp nem kívánatos személy elalszik, s így letakarható, vagyis kiiktatható cselekményből. 311 Eugéne LABICHE-Marc MlCHEL, Egy olasz szalmakalap, József Attila Színház, 2011, r.: Zsótér Sándor. 312 Vő. Klotz, Bürgerliches, i. m., 223 sk. 313 Siegmund, Der Skandal, i. m., 257. 314 A darab megváltoztatott címe: „Die (s)panische Fliege“ a „spanisch“ (spanyol) és a „panisch“ (páni, pánikoló, pánikba esett) szavak hangalakjának hasonlóságán alapul, és nem adható vissza magyarul.