Klaniczay Gábor: A boszorkányüldözés története - Vallásantropológiai tanulmányok Közép-Kelet-Európából 13. (Budapest, 2022)
Szentek, sámánok, boszorkányok és ördögök
168 másokról és boszorkányrontásról tartok előadást, és türelmetlenül vártam Ple§u megjegyzéseit. Öt év telt el azóta, ám annak ellenére, hogy jó néhány tanulmányom megjelent e témában,4 a könyv, amelyet megálmodtam, még mindig csak „úton van”. Nagy együttérzéssel olvastam Ple§u angyalos könyvének előszavát: „sürgős ügyek és pattanásig feszülő helyzetek állandó szorításában dolgoztam, s igyekeztem levegőhöz jutni a köztük levő szünetekben [... ] a könyvírás számomra a túlélés intellektuális formája volt”. Most, amikor ezzel a kötettel köszöntjük őt, hadd idézzem fel újra a 2003-as vitánkban elhangzott érveket! * A kutatási projekt, amelyen 1990-1991-ben a berlini Wissenschaftskollegben dolgoztam (s ahol Andrei Ple§u is írta az angyalokról szóló könyvének első változatát), a Max Weber által definiált vallási „karizma” iránti általános érdeklődésemből nőtt ki. A karizmának azokat a történeti típusait vizsgáltam, amikor valódi embereket ruháztak fel pozitív vagy negatív előjelű természetfeletti képességgel. A középkorban nyilvánvalóan leginkább a keresztény szentnek tulajdonítottak természetfeletti erőt, míg a kártékony varázserő birtokosának a boszorkányokat tartották, igaz, már kevésbé a középkor, inkább a kora újkor idején. A kérdés vizsgálata közben először rácsodálkoztam arra, hogy bizonyos személyiségek - például Sienai Katalin, Svédországi Birgitta s mindenekelőtt Jeanne d’Arc megítélése mennyire ellentmondásos volt, így kezdetben azoknak a kutatóknak a nyomdokain haladtam, akik a szent (főleg az eksztatikus női szent) és a boszorkány (azaz főként a megvádolt nők) alakját egymás tükörképeinek, az érem két oldalának tekintették. A két figura közti hasonlóságok ugyanis szembeötlők: mindkét típus képviselői képesek repülni, transzba vagy elragadtatott állapotba kerülnek, stigma, illetve az „ördög pecsétje” jelenik meg rajtuk, mennyei jegyesük vagy ördögi szeretőjük van, égi jelenések részesei, vagy a boszorkányszombaton vesznek részt.7 Vizsgálódásom azután vett új fordulatot, amikor felfigyeltem a középkori csodaelbeszélések és a boszorkányrontásról szóló közép- és kora újkori történetek struktúrája . Klaniczay Gábor: Transz és szkepticizmus Johannes Nider Formicarius című traktátusában. In Pócs Éva (szerk.): Demonológia és boszorkányság Európában. Budapest: L’Harmattan, 2001. 39-106 (újranyomva e kötetben). Uő: Learned Systems and Popular Narratives of Vision and Bewitchment. In Gábor Klaniczay-Éva Pócs (eds.): Witchcraft Mythologies and Persecutions. Demons, Spirits, Witches III. Budapest: CEU Press, 2008. 50-82. 5 Pleju: Actualité des anges, 9. 6 Andrei Ple§u: Les anges. Éléments pour une théorie de la proximité. In Uő: Actualité des anges, 237-261. 7 Marcello Craved: Sante e streghe. Biografie e documenti dal XVI al XVII secolo. Milano: Feltrinelli, 1980; Gabriella Zarri: Le sante vive. Per una tipológia della santitá femminile nel primo Cinquecento. Annáit deli’ Istituto Storico Italo-germanico in Trento, 6 (1980) 371-445; Uő: Le sante vive. Profezie di carte e devozionefemminile tra ’400 e ’500. Torino: Rosenberg & Selber, 1990; Peter Dinzelbacher: Heilige oder Hexen? Schicksale auffälliger Frauen in Mittelalter und Frühneuzeit. Zürich: Artemis & Winkler, 1995.