Klaniczay Gábor: A boszorkányüldözés története - Vallásantropológiai tanulmányok Közép-Kelet-Európából 13. (Budapest, 2022)
Boszorkányüldözés Magyarországon és Közép-Európában
284 mentalitáskülönbségen vagy felekezeti nézeteltérésen alapuló viszályokat.36 Arra a kettős kérdésre szeretném csupán ráirányítani a figyelmet, hogy kik voltak a boszorkányvád legaktívabb gerjesztői, és ebben a körben milyen szerepet játszottak a gyógyítók. A tanulmány végi táblázat mutatja, hogy a huszonhét boszorkány között nyolc bábát, illetve gyógyítót találhatunk, vagyis a Kolozsváron ebben az időszakban boszorkányhírbe kerülők közel egyharmada ebbe a kategóriába tartozott. Vegyük szemügyre a másik oldalt is, a boszorkányvádlók csoportját. A kolozsvári perekben két fő vádaskodó emelkedik ki. Kiss András kutatásaiból ismerjük az első kolozsvári perek fáradhatatlan magánvádlóját, a Magyar utcai fertályban lakó szabómestert, Grúz Pétert.37 ő volt az, aki a legelső fennmaradt per vádlottjából, Kőműves Priscából a kínvallatás során kipréseltette a város boszorkányainak a nevét. Ezután az ott megemlített boszorkányok közül kettő - Bod Klára és Rósa ellen ő indíttatott pert magánvádlóként, noha személyes panasza nem volt rájuk.38 Kiss András figyelemre méltó sorozatot gyűjtött össze ennek az összeférhetetlen embernek a pereskedéseiből, becsületsértési ügyeiből, sikertelen válóperéből (melyben magát a feleségét is boszorkánysággal vádolta), a szászokkal való viszálykodásából és vallási konfliktusaiból (Grúz Péter szembeszegült a város unitárius többségével, és a fejedelemhez fordult azért, hogy régi hitű papot küldjön Kolozsvárra). 1582-ben az ő hosszú tanúvallomásával kezdődött a volt kolozsvári főbíró, Nyírő Kálmán paráznasági ügye.39 A XVI. századi Kolozsvár másik nagy boszorkányfeljelentője a városi prokurátor, Igyártó György, akire szintén Kiss András irányította rá a történeti kutatás figyelmét.40 Hasonlóképpen a városi ünnepek, és különösképp a farsang Európa-szerte terjedő kora újkori elítéléséhez.41 Kolozsváron Dávid Ferenc erkölcsreform-javaslatait megfogadva 1573-tól kezdve tilos volt a farsangolás, a régi szokások szerinti álarcos mulatozás. Amikor ezt a tilalmat 1582-ben néhányan megszegték, az állítólag férfiruhába öltözött Rengő Anna és társai ellen Igyártó György pert indított. A morál nevében pereskedő prokurátorról azonban a bevádolt Rengő Anna védő tanúi hamar leszedték a keresztvizet: felesége megöletésével, lopással, megvesztegetés elfogadásával, paráznasággal vádolták. Igyártó György erre úgy vágott vissza, hogy Rengő Anna tanúit boszorkánysággal vádolta be. Két ilyen tanúvallomási jegyzék fennmaradt 1582-ből és 36 Kiss András részletesen kitér e problémákra fent idézett cikkében és könyvében. Vö. még Kiss: Más források - más értelmezések. Antal Pirnát: Die Ideologie der siebenbürger Antitrinitarier in den 1570 er Jahren. Budapest: Akadémiai, 1961. Kovács Kiss Gyöngy: A játékos város. A társadalmi érintkezés, gondűzés és játékok a 16. századi Kolozsváron. In Uo: Rendtartás és kultúra. Századok, mindennapok, változások Erdélyben. Marosvásárhely: Mentor, 2001. 13-24. 37 Kiss: „Ante Claram Boci", 290-294. Kolozsvár topográfiájához lásd Herepei János: Kolozsvár történeti helyrajza. Kolozsvár: Művelődés, 2004. 38 A pereiket kiadta Komáromy, 1-12. Kiss-Pakó-Tóth G., 56-69. 39 Kiss: Boszorkányok, kuruzslók, 80-84. 40 Kiss András: Farsangolás Kolozsvárt 1582-ben. In: Uő: Források és értelmezések. Bukarest: Kriterion, 1994. 103-109. 41 Peter Burke: Népi kultúra a kora újkori Európában. Budapest: Századvég-Hajnal István Kör, 1991. 245-285.