Klaniczay Gábor: A boszorkányüldözés története - Vallásantropológiai tanulmányok Közép-Kelet-Európából 13. (Budapest, 2022)
Szentek, sámánok, boszorkányok és ördögök
96 mondhatni, „mágikus” módon (korholva, kicsúfolva, kárhoztatva) méltatlan bánásmódban részesítették. Az eljárás célja az volt, hogy kikényszerítsék a szenttől a kívánt csodát (legtöbbször büntetőcsodát, nevezetesen azt, hogy büntesse meg a kolostor javait elbitorló világi uraságot). Ez a rítus egyébként szintén sok hasonlóságot mutat a boszorkányokkal való késő középkori népi bánásmód technikáival. A kárvallottak úgy próbálták rávenni a boszorkánynak tartott személyeket a - feltételezésük szerint - tőlük eredő rontás eltávolítására, hogy megfenyegették, megverték őket, vagy úgy próbáltak hatni rájuk, hogy szimbolikus módon - valamely „szakértő” népi gyógyító segítségével ellenvarázslatot alkalmazva - bántalmazták őket.31 * A középkori szentek természetfeletti hatalmának ambivalens vonásain töprengve határoztam el, hogy kísérletet teszek arra, hogy általánosabb szinten is értelmezzem a szent és a boszorkány antagonizmusát. Mint már utaltam rá, igen gazdag történeti forrásanyag áll rendelkezésünkre e valós történeti személyekről, akiknek társaik természetfeletti képességeket tulajdonítottak. Az áttekinteni kívánt fél évezred, a XII-XIII. századtól a XVII-XVIII. századig terjedő időszak két forráscsoportot kínál a kvantitatív elemzéshez. Egyik a csodajegyzékek anyaga, amit a szentté avatási perek dokumentumai őriztek meg,32 a másik pedig a kora újkori boszorkányperek irataiban fellelhető több ezer fontos elbeszélés, amelyeket vagy a kárvallottak, vagy más tanúk mondottak el. Az eszközök és a célok jól egybecsengenek a két esetben: egyházi, illetve világi bíróságok inkvizíciós jellegű vizsgálata segítségével törekedtek arra, hogy feltárják a vádlott természetfeletti tulajdonságait és képességeit. Egyik vizsgálódásról sem mondható el, hogy semleges körülmények között zajlott. Mindkét pertípus során úgyszólván kampányhelyzet keletkezik, mely emberek tömegeit mozgósítja. Sokszor felismerhetően ebben a felhevített légkörben kerül sor mindannak a bekövetkeztére (a csodára vagy a rontásra), ami majd a tanúk egyéni élettapasztalata által hitelesített „bizonyíték” szerepét fogja betölteni. Mindkét esetben azt láthatjuk, hogy a tanúk történeteket mondanak, kerek narratív konstrukciókban adnak számot a velük vagy ismerőseikkel történt pozitív vagy negatív következményű természetfeletti eseményekről. Ezek az elbeszélések olykor a hagiográfia, illetve a démonológia tudós hagyományait visszhangozzák, máskor eltérnek azoktól. A szentté avatási per és a boszorkányper állandó színteret biztosított a vallásos hiedelmek tudós és népi változatai közötti érintkezésnek, egybeolvadásnak és összeütközésnek. A szentséggel és a boszorkánysággal kapcsolatos történeti forrásanyagnak ez a két típusa egyedülállóan bőséges, ugyanakkor monoton, sztereotip ismétlődések jellemzik. Talán éppen ez magyarázza, hogy csak az elmúlt néhány évtizedben kerültek a tér 31 Patrick J. Geary: La coercition des saints dans la pratique religieuse médiévale. In La culture populate au Mayen Äge. IV. Colloque de l’Institut d’études médiévales de l’Université de Montreal. Montréal, 1977. 149-177; Uő: L’humiliation des saints. Annales E. S. C., 34 (1979), 27-42. 32 Vauchez: La Sainteté, 25-119. A csodajegyzékeket kimerítően tárgyalja Sigal: L’Homme et le miracle.