Kókay György: A könyvkereskedelem Magyarországon (Budapest, 1997)
Az európai könyvkereskedelem kibontakozása
AZ EURÓPAI KÖNYVKERESKEDELEM KIBONTAKOZÁSA A könyvkereskedelem kezdetei az ókorra nyúlnak vissza. Az ókori Kelet — pontosabban Egyiptom — szolgáltatta az antik könyv legfontosabb anyagát, a papiruszt: a legrégibb, írással ellátott papiruszok már az időszámítás előtti harmadik évezredben feltűntek, de arról nincs tudomásunk, hogy e keleti kultúrákban könyvkereskedelem is létezett volna. Egyedül az ószövetségi zsidósággal kapcsolatban vetődött fel ennek lehetősége a Biblia egy helye alapján, ahol arról esik említés, hogy a sok könyvírásnak se vége, se hossza.1 A görög-római kulturális életben - miként erről több ókori író munkáiból értesülünk - már bizonyosan szerepet játszott a könyvkereskedelem. A könyv szó latin megfelelője, a liber eredetileg fát jelentett; utalva arra, hogy a könyvek előállításához a legrégibb időkben fát használtak fel. (A latin szó leszármazottai az angol library, és a francia librairie = könyvtár, könyvkereskedés). Két vagy több fatábla összekapcsolása (Diptychon, Polytychon) a fatáblák nehezen kezelhetősége miatt nem bizonyult életképesnek, de maga az elv a későbbi kódex-, illetve könyvforma kialakulásában mégis érvényesült. Az ókor legfőbb írásanyaga a papirusz és a bőr maradt, mely utóbbit származási helyéről, Pergamonról pergamennek nevezték el. (A könyv szó görög megfelelője, a biblos, mely számos mai szóban is fennmaradt, szintén egy városról, a Tripolisz melletti Gubla görög nevéről, Byblosró\ kapta elnevezését, mert e városból érkezett a papirusz-szállítmány jó része.) A megírt papiruszt és pergament tekercsekbe csavarva tárolták. A tekercs alakú könyv az 1. és 4. század között alakult át a mai könyvhöz hasonló, kódex formává. Kialakulását a könynyebb kezelhetőség mellett az a körülmény is elősegítette, hogy a keresztény irodalmat tartalmazó kódexeket az üldözések idején könnyebben el lehetett rejteni.2 A görög-római könyvkereskedelem jelentősége a szövegek egykori elterjesztése és forgalmazása mellett az antik szellemi örökségnek a középkorra való áthagyományozásában rejlik. Legkésőbb az időszámítás 10