Kókay György: A könyvkereskedelem Magyarországon (Budapest, 1997)
A kapitalista könyvkereskedelem (1849-1914)
félévszázados antikváriusi tevékenysége itt vette kezdetét. Üzlete nagy vonzerőt gyakorolt amatőr könyvgyűjtőkre és bibliofilekre csakúgy, mint a forrásmunkák után kutató írókra és szaktudósokra. Az Erzsébet körúton volt a Gerő- és a Kostyál Jenő-féle cég, valamint Vass József úgynevezett „Minta antikvárium”-a. Kirakata saját kiadványaival volt tele, olcsó könyveket forgalmazott. A Teréz körút jellegzetes antikváriuma volt fél évszázadon keresztül Müller Izidor boltja. Az Andrássy úton is több antikvár üzlet nyitotta meg kapuit ezekben az években. Itt volt többek között az Eisler cég, Kohn Béla, Sachs és Pollák, Müller Dávid és Glückstahl Soma kereskedése. A huszadik század első évtizedében két régi és elismert antikvárius könyvkészlete új tulajdonosok kezébe került. 1906-ban Horovitz üzlete a Dobrovszky cég tulajdonába ment át, két évvel később pedig egy 4 antikváriumból álló konzorcium megszerezte Révai Leó antikváriumának készletét. E nevezetesebb fővárosi antikváriumok mellett a külső kerületekben és a vidéki városokban is számos kisebb kereskedés foglalkozott régi könyvek forgalmazásával. Ezek nagy részében főként olcsó és könnyen eladható könyvek, valamint a különböző zugkiadók fércmunkái voltak találhatók. A 19. század második felében kialakult könyvkereskedelmi hálózat a második világháborúig fennmaradt. A kiadók saját terjesztésben juttatták el a vevőkhöz kiadványaik egy részét, más részét átvették a szortimenterek. Az antikváriumok is árusítottak új könyveket, főként visszamaradt példányokat. Ezzel együtt működött a kiadók mellett az ügynöki hálózat is. Az árakat a kiadók állapították meg és jelentős engedménnyel adták tovább a terjesztőknek. A vevő csak árleszállítás vagy részletakció révén kaphatott kedvezményt. A kereskedők közt folyó verseny eredményezte a rabattot. A gyakorlatban kétféle rabatt volt. Az egyik az, amit a kereskedő mindig megkapott a kiadótól (25-30%), a másik pedig, amit a kereskedő engedett el a vevő javára. A század végén a kereskedői árengedmény 2-3% volt, de később elérte a 10%-ot. A könyvkereskedelem összehangolatlansága következtében a rendezetlen árak szinte állandó bizonytalanságot okoztak. Az új könyvekről hirdetésekből vagy újságokból csak a divatos vagy külföldi írók esetében értesülhettek az olvasók. A magyar szerzők művei a könyvkereskedők lapjába, a kiadók új könyveket kísérő jegyzékébe kerültek bele, mely utóbbit a szortimenterek hetenként kapták a kiadóktól. A fővárosi kereskedők ennek alapján rendeltek a könyvekből, a vidékiek csak bizományosaik útján juthattak hozzá az újdonságokhoz. 120