Kókay György: A könyvkereskedelem Magyarországon (Budapest, 1997)
A két világháború között (1914-1944)
akik honoráriuma az eladott példányszámtól függött. A javaslat 1929-ben valósult meg először és attól kezdve rendszeressé vált, könyvnapok, vagy könyvhét formájában.20 A két háború közti magyar kultúrára, és benne a könyvkultúrára is a harmincas évektől kezdve egyre sötétebb árnyékot vetett a modern barbárság európai előrenyomulása. Az 1933-as év könyvnapja alkalmából Babits Mihály a Nyugatban megjelent írásában nem késlekedett a németországi náci könyvégetés „horogkeresztes máglyá”-jának kemény megbélyegzésével: „Az idei magyar könyvnapot kevéssel előzte meg az európai könyv tragikus napja: a berlini könyvégetés. Barbár szelek fújnak, s Omár kalifa korszaka látszik visszajönni...”21 Néhány évre volt csak szükség, hogy nálunk is egyre inkább előtérbe kerüljenek az „ordas eszmék”. A szabadságjogok megszorítására már 1938-ban sor került. Hiába tiltakoztak 1938 áprilisában az írók és kiadók azon sajtóreform törvényjavaslata ellen, mely semmilyen írásmű terjesztését nem engedélyezte előzetes ügyészi átvizsgálás nélkül. Az 1938:XIV törvénycikk júniusban hatályba lépett, 1940-ben pedig teljesen visszaállították az előzetes cenzúrát.22 Az 1944. április 30-án megjelent 10 800/1944. M. E. számú rendelet értelmében megkezdődött a magyarországi és a külföldi zsidó szerzők müveinek „a közforgalomból való kivonása”. E munkákat - többek között Dénes Zsófia, Fenyő Miksa, Gellért Oszkár, báró Hatvány Lajos, Kis József, Molnár Ferenc, Szabó Ervin, Szép Ernő, Vázsonyi Vilmos és Zsolt Béla, illetve Vicki Baum, Sigmund Freud, Hugo Hofmannsthal, Franz Werfel és Stephan Zweig könyveit - a kiadóknak, kereskedőknek, könyvtáraknak be kellett szolgáltatniok a hulladékpapír hatóságilag megállapított áráért. A beszolgáltatást végrehajtó cég köteles volt a könyvek bezúzásáról gondoskodni. A beszolgáltatott 447 627 mű, mintegy 20-22 vagon könyv megsemmisítését 1944. június 15-én Kolosváry-Borcsa Mihály sajtókormánybiztos „ünnepélyesen”, a sajtó jelenlétében kezdte meg; elsőnek Kis Józsefnek, a Hét című folyóirat megalapítójának költeményeit dobta a zúzdába.. ,23 De más formában is folyt a könyvpusztítás. A Budapestet megszállva tartó SS-alakulatok tagjai e hónapokban mintegy 22 fővárosi könyvkereskedést és antikváriumot „fésültek” át, sőt magángyűjteményekből is harácsoltak könyveket. Az akció célja valójában az volt, hogy összeszedjenek olyan műveket, amelyekből a német gyűjteményekben hiány mutatkozott, háborús pusztulás vagy egyéb okok miatt. (Például az okkultista, az erotikus és a művészettörténeti könyveket azért keresték, mert náluk 137