Kőszeghy Péter (szerk.): Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor IV., halételek - Jordán - MAMŰL 4. (Budapest, 2005)
H
Hunyadi 228 élelmiszerkészletek kiapadása és az ázsiai török csapatok közeledtének híre viszszafordulásra kényszerítette. A hadjárat inkább lélektani sikert jelentett, mert eloszlatta a törökök legyőzhetetlenségének mítoszát, és felélesztette az oszmánok végleges kiűzésének Nikápoly óta szunynyadó gondolatát. Az újabb hadjárat szervezésének élére Giuliano Cesarini pápai legátus állt, s erőfeszítéseinek eredményeként egy Mo. és balkáni szövetségesei mellett Velencére és Burgundiára is kiterjedő nemzetközi koalíció jött létre az oszmánok ellen. A megrettent Murád szultán azonban Brankovics György szerb despotán keresztül igyekezett éket verni a keresztény szövetségesek közé, és békeajánlatának következménye, az elhíresült szegedi (váradi) béke megmutatta ~ jellemének árnyoldalait is. A szultán Szerbia visszaadását ígérte a despotának, ha elmarad a hadjárat, a despota pedig hatalmas mo.-i birtokait ajánlotta fel ~nak a közvetítésért. ~ ráállt az alkura, királya nevében megerősítette a törökkel kötött békét, de a legátus biztatására, aki előre érvénytelenítette esküjét, esze ágában sem volt azt megtartani. Miután a szultán, ígéretének megfelelően, kiürítette Szerbiát, a despota pedig átadta ~nak birtokait, a keresztény sereg hitszegő módon mégis megindult a Balkánra. Mivel a nyugat-európai szövetségeseket elbizonytalanították a békekötésről érkező hírek, a velencei és burgundi hajók nem zárták le a tengerszorosokat, így a szultán akadály nélkül átszállította ázsiai seregeit a Balkánra. Ezek után nem volt meglepő, hogy a Bulgárián átvonuló keresztény sereg, melynek legnagyobb részét ezúttal is magyarok és lengyelek, valamint cseh zsoldosok alkották, 1444 novemberében Várna mellett katasztrofális vereséget szenvedett a szultáni főerőktől. Holtan maradt a csatatéren a fiatal Ulászló király és a legátus is. A csatából hazatérő ~ a despotától kapott birtokoknak köszönhetően immár az ország egyik legnagyobb birtokosa volt, s egyre nyíltabban politikai vezető szerepre tört. A vereség nem szegte kedvét, és 1445 őszén kelet-mo.-i és erdélyi csapatok élén ismét kisebb hadjáratot vezetett a Balkánra. Ezután figyelme átmenetileg nyugat felé fordult, ahol a Szlavóniát uralmuk alá hajtó Ciliéi grófok ellen intézett támadást a rendek megbízásából 1446 tavaszán. Ugyanezen év júniusában ~ villámgyorsan emelkedő pályájának csúcsára ért: mivel Frigyes német király nem