Kőszeghy Péter (szerk.): Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor IV., halételek - Jordán - MAMŰL 4. (Budapest, 2005)

H

233 húsvét fogyasztás a középkorban minden társa­dalmi rétegnél magasnak mondható, a 16. sz. közepétől azonban az alsóbb tár­sadalmi rétegeknél sokfelé feltűnő csök­kenésnek indult. A 16-17. sz.-i hazai receptgyűjtemé­nyek, kéziratos és nyomtatott -»szakács­­könyvek a ~et az alapanyag elkészítése szerint főtt és sült osztályba sorolják, és a megszerkesztett, teljes szakácskönyvek legnagyobb receptcsoportját a ~ teszik ki. Közönségesebbnek tekintették a főtt húst, rangosabbnak a sültet. -»Étrendi feljegy­zések összehasonlítása azt mutatja, hogy a sült hús köznapon való fogyasztása vá­lasztóvonalat jelentett a társadalomban: a paraszti rétegeknél soha nem fordult elő, a középosztályúaktól kezdve felfelé jelen volt. Ünnepen viszont a földműves köz­nép, a városi szegénység is készített né­hányat az emelkedettebb konyha rövid, fűszeres lében tálalt sültjei közül, pl. a legközönségesebb borsos lével. A zöld­séggel főtt ~ közé tartozott a savanyú lé­vel tálalt kaszáslé, amely az akkoriban legnehezebb paraszti munkáról vette ne­vét, és minden társadalmi rétegnél nép­szerű volt a 16. sz.-tól. A főtt ~ egyik csoportja egytálételként készült, különfé­le alapanyagokat egy fazékban összefőz­ve. Ide tartoztak a húsos kásák és a vala­mennyi társadalmi rétegnél leggyako­ribb, az ország jelképének tekintett kora újkori húsétel, a káposztás hús. (A Csák­tornyái Zrínyi-udvar 1662 e. készült sza­kácskönyve „Az káposztás húson kez­dem el, úgy mint Magyar- és Horvátor­szág címerén” felvezetéssel kezdi a főtt ~ receptjeit, s hivatkozik a szólásra —»Lip­­pay János, —»Mikes Kelemen, —»Bél Má­tyás is.) Ehhez felaprított savanyú ká­posztát hússal főztek össze; mindenféle hús - kappan is - szokásos volt, a minél zsírosabb húst tartották kívánatosnak, s a sűrű ételt szalonnadarabokkal is ízesítet­ték. A káposztás hús versenytársa lett ké­sőbb az oszmán-török hátterű (közel-ke­leti, különféle növénylevelekbe burkolva készített), a török hódoltsági területektől távoli európai tájakra is eljutott töltött káposzta, amely hazai forrásokban a 17. sz.-tól kezdve mutatható ki, az eredetére való utalás nélkül. A kora újkorban a vad­húsok közül nemcsak a felső, hanem a középrétegek asztalára is került nyúl. Ne­mes vadmadarat és őzet csak főúri kony­hán fogyasztottak, a páva pedig még ott is ünnepi eledel volt. Különleges karriert futott be egy egy­szerű, világszerte sok helyütt előforduló, apróra vágott húsból párolt étel, mely ná­lunk a késő középkortól az alföldi gulyá­sok maguk készítette, egyetlen, közönsé­ges, mindennapos, névtelen („húst fő­zünk” - mondták róla) húsétele volt. A 18. sz.-ban alföldi parasztok tették bele az akkor új paprikát, amely fűszerként egy­előre paraszti sajátosság volt. A 18. sz. végi nyomtatványokban gulyás húsnak, gulyásnak, a parasztok nyelvében pörkölt­nek nevezett étel ekkor kapta a paprikás hús, paprikás elnevezést. így jött létre a század végére egy olyan étel, amely - no­ha a magyar társadalom többsége csak névről ismerte és soha nem kóstolta, hisz az Alföldön kívül legfeljebb a szerény út­­széli vendégfogadók és a katonaság tábo­ri étele volt - tökéletesen alkalmasnak látszott arra, hogy a II. József központo­­sító-modemizáló törekvéseivel szemben kibontakozott konzervatív nemesi ellen­állás mint „nemzeti ételt” az önálló ma­gyar kultúra egyik szimbólumaként fel­mutassa. Írod.: Kjsbán Eszter, Népi kultúra, közkul­túra, jelkép: a gulyás, pörkölt, paprikás, Bp., 1989; Paládi-Kovács Attila, A magyar állat­tartó kultúra korszakai, Bp., 1993; Kjsbán Eszter, Etelek és italok. Az élelmiszerfeldol­gozás lehetőségei a honfoglaló magyarok táp­lálkozáskultúrájában, in Honfoglalás és nép­rajz, szerk. Kovács László, Paládi-Kovács Attila, Bp., 1997 (A honfoglalásról sok szem­mel, 4). Kisbán Eszter húsvét (húsvétvasámap; gör. paszkha) 1. Krisztus feltámadásának napja, a kereszténység legnagyobb ünnepe. Az ortodox egyház olyannyira minden ün­nep felett állónak tekinti, hogy nem is számítja a 12 nagyünnep közé. Az ősi zsidó ~nak a kereszténység új tartalmat adott. Míg az Ószövetség választott népe

Next