Kőszeghy Péter (szerk.): Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor V., Jordánszky-kódex - kolostor-építészet - MAMŰL 5. (Budapest, 2006)
K
kápolna H4 Esztergom, a palotakápolna bejárata maguk a megadományozott kolostorok. Utóbb az egyházi fennhatóságot a ~k fölött a székeskáptalanok tagjai gyakorolták. A királyi ~ körül visz. már korán különleges szerepű papi testület alakult ki, amely fontos szerepet játszott bizonyos kormányzati teendők ellátásában, elsősorban az írásbeliség terén. Követségbe küldött királyi káplán már a 11. sz. végén feltűnik. A testületet a 12. sz. közepétől a —»kápolnaispán irányította. A 12. sz. végén a királyi ~ szervezetéből vált ki a —»kancellária. Ez idő tájt és a következő időszakban a királyi ~k száma bizonyára csökkent, mivel nagy részüket eladományozták. A -ispánság szerepe a bíráskodásban és az oklevéladásban e változások ellenére sokáig megmaradt, és csak a 15. sz. folyamán szűnt meg végleg. Ekkorra a korai királyi ~k jogutódai jelentős részben kivételes jogállású - érseki joghatóság alá tartozó (-»exemptio) plébániatemplomokká alakultak át. Építészetileg a királyi ~k igen különfélék lehettek. A kivételes jogállású plébániatemplomok korai előzményeit nemigen ismerjük. De a —»Hartvik püspök-féle —»István-legenda szerint a király saját ~ja gyanánt alapította a —»székesfehérvá-