Kőszeghy Péter (szerk.): Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor VIII., műhely - paleográfia - MAMŰL 8. (Budapest, 2008)

O

409 oszmán-török szultánok vsKæ Nagy Szulejmán szultán. MNM TKCs közelebb hozva ismét megpróbálkozzék Bécs meghódításával. Az 1543-ban e cél­ból megindított hadjárat azonban el­akadt, Bécs helyett a Buda védelméhez fontos nagyobb magyar várak (Eszter­gom, Székesfehérvár stb.) elfoglalásával végződött. 1547-ben békét kötött V. Ká­rollyal és 1. Ferdinánddal, és ezzel de fac­to megosztozott Mo.-on a Habsburgok­kal, hallgatólagosan beismerte, hogy nincs ereje az ország teljes leigázásához. Mo. keleti részéből 1552-ben elfoglalta a Temesközt, Erdélyben pedig a Szapolyai­­ház beültetésével és megvédelmezésével török vazallus fejedelemséget hozott lét­re. 1566-ban még egyszer Mo.-ra jött, hogy elfoglalja Szigetvárt, a magyar vé­delmi vonal egyik fő erősségét. A vár be­vételét már nem érte meg, két nappal ko­rábban a táborban elhunyt. A későbbi török uralkodók lényegében Szulejmán politikáját folytatták Mo.-on. Ennek alapelvei - amelyektől csak né­hány kivételes alkalommal tértek el - a következők voltak: 1. Erdély és a királyi Mo. nem egyesülhet egy kézben; 2. a bé­kék és a tiltások ellenére a török befolyá­si és adóztatási övezet szívós terjesztése a királyi Mo.-on; 3. a Habsburg-ellenes magyar erők, mozgalmak támogatása mindaddig, amíg nem vezetnek a hármas hatalmi struktúra felborulásához; 4. időnként (1593, 1596, 1660, 1663, 1683) kísérletek a mo.-i Habsburg-fennhatóság felszámolására, s ilyenkor lépések újabb mo.-i vazallus hatalmi alakulatok létre-

Next