Kőszeghy Péter (szerk.): Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor VIII., műhely - paleográfia - MAMŰL 8. (Budapest, 2008)
O
409 oszmán-török szultánok vsKæ Nagy Szulejmán szultán. MNM TKCs közelebb hozva ismét megpróbálkozzék Bécs meghódításával. Az 1543-ban e célból megindított hadjárat azonban elakadt, Bécs helyett a Buda védelméhez fontos nagyobb magyar várak (Esztergom, Székesfehérvár stb.) elfoglalásával végződött. 1547-ben békét kötött V. Károllyal és 1. Ferdinánddal, és ezzel de facto megosztozott Mo.-on a Habsburgokkal, hallgatólagosan beismerte, hogy nincs ereje az ország teljes leigázásához. Mo. keleti részéből 1552-ben elfoglalta a Temesközt, Erdélyben pedig a Szapolyaiház beültetésével és megvédelmezésével török vazallus fejedelemséget hozott létre. 1566-ban még egyszer Mo.-ra jött, hogy elfoglalja Szigetvárt, a magyar védelmi vonal egyik fő erősségét. A vár bevételét már nem érte meg, két nappal korábban a táborban elhunyt. A későbbi török uralkodók lényegében Szulejmán politikáját folytatták Mo.-on. Ennek alapelvei - amelyektől csak néhány kivételes alkalommal tértek el - a következők voltak: 1. Erdély és a királyi Mo. nem egyesülhet egy kézben; 2. a békék és a tiltások ellenére a török befolyási és adóztatási övezet szívós terjesztése a királyi Mo.-on; 3. a Habsburg-ellenes magyar erők, mozgalmak támogatása mindaddig, amíg nem vezetnek a hármas hatalmi struktúra felborulásához; 4. időnként (1593, 1596, 1660, 1663, 1683) kísérletek a mo.-i Habsburg-fennhatóság felszámolására, s ilyenkor lépések újabb mo.-i vazallus hatalmi alakulatok létre-