Kőszeghy Péter (szerk.): Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor VIII., műhely - paleográfia - MAMŰL 8. (Budapest, 2008)

O

321 ora jedésének földrajzi határai jelentős mér­tékben kitolódtak, s elérték Kelet-Euró­­pát is. Bécs első torony~ja 1417-ben ké­szült, de számos ~t készítettek Cseho.­­ban és Sziléziában is. Jelenlegi ismereteink szerint az első mo.-i gép- a 14. sz. végéről származik. Egy 1386-99 között keletkezett beszter­cebányai számadástöredékből tudjuk, hogy a városban élt a sziléziai származású János órásmester (horologista), aki felte­hetőleg a város -jának - melyről csak a 15. sz. második felétől kezdve vannak adatok - a karbantartója, esetleg készítő­je is volt. A 15. sz. elején, az 1410-es években már gép— mérte az időt Po­zsonyban, Sopronban és Bártfán. A 15. sz. folyamán —t készíttetett Nagyszeben, Kassa, a 16. sz. elején Brassó és Selmec­bánya városa, valamint - közvetett ada­tok alapján feltételezhetően - Kolozsvár és Buda is. A 15. sz. végén torony~t állít­tatott az esztergomi érsek (az érseki palo­tának 1487-ben már volt torony-ja), va­lamint székesegyházában az egri és a váradi püspök. A 16. sz. elején már nem­csak a legjelentősebb városok rendelkez­tek torony-val, hanem néhány mezővá­ros is. A zempléni Újhely pálos kolostor­temploma -jának kőből készült, 1501-es évszámot viselő, 830 x 790 mm nagysá­gú négyszögletes számlapja máig fenn­maradt. A városok azzal is igyekeztek megmu­tatni gazdagságukat, hogy bonyolult, ha­rangjátékkal, mozgó figurákkal díszített -kát készíttettek, a csillagok járását is mu­tató számlapot rendeltek. Az egyik legis­mertebb ilyen - a prágai Orloj (1402). A kor leghíresebb -művét a padovai Jaco­po és Giovanni de Dondi készítette: a 16 évi munka eredményeként 1344-ben el­készült szerkezet a napi idő mellett mu­tatta a planéták körpályáját, valamint a hónapokat és az év ünnepeit is. Az 1352- ben felszerelt, harangjátékkal ellátott strasbourgi ~n a Háromkirályok hajla­doztak, egy öntöttvas jelzőkakas pedig délben kukorékolt és csapkodott a szár­nyával. A svédo.-i Lund székesegyháza 1380 k. készült -jának számlapjáról a na­pi idő mellett a dátumot és a hét napjait Sátoraljaújhely, a pálos (ma piarista) kolostor kő­ből készült óraszámlapja is le lehetett olvasni. Híres volt a velen­cei Szt. Márk tér 1496-ban készült -ja is. Mo.-i városok szintén büszkélkedtek nyil­vános kalendáriumként szolgáló asztronó­miai -kkal (Brassó, 1528; Segesvár, 1648). A déli időjelzésnek, a delet jelző ha­rangszónak is vannak magyar vonatko­zásai: III. Calixtus pápa (1455-58) a fe­nyegető oszmán-török veszély elhárítá­sára 1456. jún. 29-én elrendelte, hogy minden délben húzzák meg a —»harango­kat az Úrhoz szóló könyörgésként. Mire azonban a pápai bulla Európa minden ré­szébe eljutott, bekövetkezett a nándorfe­hérvári diadal (júl. 22.), s ennek a híre összemosódott a pápai rendelkezéssel. Nemzeti emlékezetünkben mindez úgy rögzült, hogy a pápa —»Hunyadi János nándorfehérvári győzelme emlékére ren­delte el a déli harangozást. Mindenesetre a déli harangszó egész Európában meg­honosodott, s a torony~k aránylag ponto­san mutatták a helyi időt, a delet - hiszen a Nap delelésének időpontja volt a leg­könnyebben mérhető a —»napórák segít­ségével. A nap-val megállapított időhöz igazították (kalibrálták) a kerekes -kát. Ez a gyakorlat még nagyon hosszú időn át fennmaradt, mert az állandó tökélete­sítés dacára a mechanikus ~k nem voltak igazán pontosak. Újabb nagy lépést jelentett, mikor a

Next