Kulcsár Péter (szerk.): Krónikáink magyarul III/3. - Történelmi Források 3. (Budapest, 2008)
Andronicus Tranquillus emlékirata
ANDRONICUS TRANQUILLUS EMLÉKIRATA1 (1534) A traui dalmata Andronicus Tranquillus a nemes és nagyságos János tamówi ispán úrnak, a lengyel királyság hadserege legfőbb parancsnokának és tábornokának sokszoros üdvözlettel. Hogy hosszas hallgatásomat most egy bővebb levéllel hozzam helyre előtted, és ne hiányozzanak késedelmem komoly okai sem, amelyek nem feledékenységemmel és hanyagságommal, hanem tisztségemmel és ezen idők állapotával függenek össze, hiszen a Te méltóságod sem kívánja, hogy mint valami eszelős, ízetlen és fölösleges dolgokról újak Neked, sem az én tisztemhez nem méltó azt, amit a hűségemre bíztak, mintegy a szentélyből kiereszteni és bárki számára is nyilvánosságra hozni. Ezenkívül egyesek rosszindulata és gazembersége miatt komoly bonyodalomba gabalyodtam. Azok, akiknek már nem tartozom, azt a szolgálatot kívánták tőlem, hogy a nagy tekintélyű és ragyogó férfiúnak, Gritti Lajosnak, a kormányzónak és Magyarország pártfogójának, akinek János király ajánlására és akaratából titkáraként szolgáltam, minden szavát, tettét és gondolatát írásban jelentsem. Pedig tudtam, hogy elsősorban annak tartozom, aki engem nagyon sokra becsül, ezért elhatároztam, hogy a közügyek biztonságáról és a magam becsületéről örökös hallgatással gondoskodom. Azonban amitől tekintélyem és szerencsém gyarapodását vártam, az végveszedelembe vagy pusztulásba sodort, hűségem, állhatatosságom, buzgóságom úgyszólván elveszejtett, bűnömül szolgál, és alattomos fondorlatokkal fenyegetnek, mert nem hagytam és nem árultam el az urat, és mert inkább akartam mindenemet, akár az életemet is veszedelemre juttatni, mint a hűséget és az ártatlanságot a gyalázatnak akár a leghalványabb gyanújával is befocskendeni. Noha ez most számomra nagyon nehéz és keserű, mégis csodamód vigasztal az a tudat, hogy semmiféle vétkem sincsen, hacsak azt nem akarják bűnömül betudni és nem azért kívánnak eltávolitani, mert a kormányzónak bizalmasa és titkainak részese voltam. Azt hiszem azonban, hogy ez ürügy, és mélyebb okai 1 Kiadta Kretschmayr Henrik: Adalékok Szapolyai János király történetéhez. Történelmi Tár 1903. 199-229. 53