Laczkó András: Simon István - Kortársaink (Budapest, 1999)
A népiesség nyomdokain
Nézett egymásra a két költő a szalontai udvaron. Szivükben lángra gyűlt a csengő dal, dalod, nagy forradalom. Két ismerős, kik sose látták egymást, de nincs ennél erősebb, nem volt még melegebb barátság. Aligha kell ezután külön bizonygatni, hogy Simon második verseskötetében - a hagyományok feldolgozása mellett - az egyszerűség a karaktervonás. Bárhová lapozott a korabeli olvasó, mindig azt látta, hogy a szavak eredeti jelentéstartalmukat hordozzák, a képek valóságosak, s minden a mondandó tömör kifejezésnek volt alárendelve. Az utóbbi nem volt mentes az időszak követelményeitől. A tömörítés egyik példája az Alföldön át, amely akár szövetkezeti dal is lehetett volna, hiszen a cövekek ritkulását követte a közös gazdaságok alakulása. Ez a kihegyezettség - hangsúlyozni kell - a korszak szellemiségének (a sematizmusnak) a következménye. Mert, ha a fiatal költő egyébként nem gondolt volna rá, akkor a Fiatal írók II. országos konferenciáján határozottan figyelmeztették rá.39 A feladatokat csokorba gyűjtött beszámoló ugyan példálódzóit Petőfi, Ady, József Attila, Móricz Zsigmond nevével, de aztán a szocialista építés ábrázolásának követelményét fogalmazta meg. Az új élet hőseire, a békeharcra, az átalakítás eredményeire egyaránt figyelniük kellett. S mindezekre a kritika és az önkritika kettős szorításában. Jól mutatja ezt Simon István hozzászólása.40 Az ifjabb generáció műveit tartalmazó két kötet (Szívünk szerinti törvény és Új termés) alapján azt ismerte el, hogy a lapokon nem volt ott a világ, amiben éltek. Pedig - érvelt - Petőfi költeményeiből szinte árad a kor levegője, s a fiatal József Attila verseiben is azt vette észre, hogy mindenről tudott, ami körülötte történt. A példák nyomán így összegezte a tennivalókat: „Nekünk fiataloknak tudnunk kell mindarról, ami hozzásegíthet minket a világ, a világunk összefüggéseinek megismerésében. Petőfi a polgári forradalom történetét tanulmányozta, nekünk legalább úgy kell ismernünk a párttörténetet, a tudományos szocializmus napjainkig elért eredményeit.” A tanulás késégkívül helyes követelményét emelte ki, de az iránnyal baj volt és lett. Elegendő csak arra utalni, hogy a valóság helyett ajánlotta a párttörténetet, az élet ismere28