Lengyel Balázs: Két Róma. Esszék (Budapest, 1995)

Két Róma

ÁLOM Bevallom hát, nem tagadom: Egy iskolával álmodom. Hogy szemérmesen fátyolozza. De ringatja az alkalom. Egy iskolával alszom együtt. Egy iskola a szeretőm. Irkák, tollszárak bontakoznak és fasorok a lepedőn. Az ifjú ház magasra szökken, vadszőlő futja friss falát, s a szók megérnek, mint a fürtök: kert. Eszme. Rózsa. Ifjúság. S mint éji szél himbálja padlás­­zugban a szőlősorokat, agyamban éjjel megforognak a töppedő, fürtös szavak. Értem persze, hogy Ágnes miért hagyta ki kötetéből a verset. Szemérme ezt nem tűrte. De annyi bizonyos, hogy az iskola, a Baár-Madas, s benne Ravasz Boriska, a tanárnő, majd férje, Bibó István, külön-külön, majd közösen, érzelmileg fontos volt mindkettőnknek. Fiileptől, modorától függetlenül is, idegenkedtünk, méltánytalanul csudabogárnak tartottuk. Még ha Fülep végül egy gesztussal enyhítette is a római estét, mondván: különben nem is olyan rossz a maguk stílusa. De Kerényi Károly. Minden mély tudása mellett, hiszen előadásait hallgatva kitűnő előadó volt!, írásait, valamint a Sziget című folyóiratát olvasva az ember puszta ér­deklődésből követte szellemét, mégis közelről nézve, neki is megvolt az öregsége. Ez József Attila elutasításából fakadt. Abból a nyilvánosan hangoztatott véleményéből, hogy József Attila csupán kommunista divat. De hát hol voltak a kommunisták és irodalompolitikájuk, amikor már rajongó hívei voltunk? Mikor később, egy-két ízben Ottlik hasonlóan a költő kommunistaságát pengette, Ágnes baráti nyersen letorkolta, mindig is dühösen elhallgattatta. Ágnes és Ottlik között a véleménykülönbség nem­zedéki különbség is volt, meg a költő valamint a prózaíró természetes írásbeli szétvá­­lasztódása. Ez volt, ilyesféle volt Kerényi Károllyal való nézetkülönbségünk is. Pi­linszky igyekezett Kerényit József Attila költészetéről jobb belátásra bírni. Ott volt az egész költő-társaság, az akadémiai kolónia. Pilinszky a meggyőzés kedvéért felolvas­ta Kerényinek az Ódát Érvelés helyett, a vers minőségének döntő tényét. Emelt mu­tatóujjal olvasott, gótikus keze figyelmező rebbenéseivel, és azzal a meghitt, olvadt 15

Next