Marosi Ernő (szerk.): Európa színpadán. Magyarország ezeréves hozzájárulása az európai közösség eszméjéhez (Budapest, 2009)
Veszprémy László: Az első évszázadok
Európában a második legrégibb kinyomtatott nemzeti történelem volt, de - mint Thuróczy János művét is - a középkori mintákhoz való ragaszkodás jellemezte. 1488-ban két itáliai humanista, Pietro Ransano és Antonio Bonfini kap megbízást a magyar történet megírására, miközben egy másik itáliai, Roselli elkészíti Magyarország első térképét. A modern Magyarország-történet megszületése Bonfini nevéhez kapcsolódik, 1543-tól számtalan kiadásban napvilágot látott műve számít egészen a 18. századig a kanonikus magyar történetnek. Egy reneszánsz állam kísérlete A centralizált, abszolutisztikus és a rendeket felhasználó mátyási uralkodási gyakorlat elképzelése a királyi hatalom valóban megnövekedett súlyán alapult. A valóságban a király az arisztokráciával való egyensúly fenntartásának hagyományos politikáját követte. A városok követeit, elhanyagolható politikai súlyuk miatt, összesen kétszer hívta meg az országgyűlésre, de a nagy létszámú köznemességre sem nagyon támaszkodhatott az arisztokratákkal szemben. A Mátyás-féle államban sokkal több a folytonosság, a középkori hatalomgyakorlás archaikusnak nevezhető eleme, mint az újítás. A király jórészt azokkal a szokásjog által biztosított jogosítványokkal élt, amelyeknek maximális kihasználására gyengébb elődeinek nem volt erejük. A modern reneszánsz állam fogalmába a szakszerű, hivatali öntudattal rendelkező szakértői kar alkalmazása is hozzátartozik, ennek azonban kevés nyoma lelhető fel. A király mellett működő szűkebb tanács mindvégig megőrizte archaikus jellegét. A kancellária is megmaradt középkori értelemben vett oklevélmásoló szervnek, a diplomaták, jogtudók jelentős rétege sem vált nyugat-európai értelemben hivatalnokká. A legnagyobb változás a pénzügyigazgatási reform volt, melynek keretében létrehozták a hivatalnok kincstartó posztját. A pénzügyigazgatás nyugat-európai hivatalai már nem szerveződtek meg, hanem a mindenkori kincstartó saját, feudális értelemben tőle függő embereivel látta el feladatát. A késő középkori Magyarországon a török fenyegetés kényszerítette ki a királyi hatalom hadszervező szerepének átértékelését. A hagyományos gyakorlat nem kívánt többet a királytól, mint hogy veszély esetén személyesen álljon az egybegyűlő nemesi sereg élére, s védje meg az országot. A reformok folyamatában két uralkodó tevékenysége emelendő ki, akik politikai látókörükkel, hosszú uralkodásukkal és a kezükben összpontosított hatalommal képeseket voltak lépéseket tenni az államilag szervezett honvédelem megteremtése felé: Zsigmond és Mátyás. Különösen Mátyás uralkodása alatt kezdik a királyi udvar törekvéseit az uralkodó személyétől független, állami aktusként értékelni s magukra a törvényekre is mint megfellebbezhetetlen dokumentumokra hivatkozni. Alapjában három tényező idézte elő a szerkezeti változásokat: a zsoldosság, a katonai professzionalizálódás, a várak modernizációja és a tüzérség megjelenése; illetve a folyamatos török fenyegetés következtében az állandó hadsereg és állandó katonai igazgatás igénye. Ez utóbbiak majd csak később, az országnak a Habsburg Birodalomba tagozódásával teljesülnek, de a folyamat már a török hódítás előtti évszázadban elkezdődött, és egyik alapvető oka volt annak, hogy a magyar királyok perszonálunióban uralkodtak (I. Lajos, Zsigmond, Albert, I. és II. Ulászló, II. Lajos). A fentiek eredménye, hogy a nikápolyi csatavesztés (1396) után olyan jelentős védelmi lépések történtek, amelyek ideig-óráig meg is állították, 1456 után pedig Európát mentesítve a Közel-Kelet irányába terelték az expanzív török katonai próbálkozásokat. Időt adtak a Nyugatnak, hogy megtalálja azt a védekezési mechanizmust, amelyet azután a 16. század közepétől a Habsburgok sikerrel valósítanak meg Közép-Európában. E folyamat keretében épül ki a 15. század végére a két vonalon nyugvó végvári rendszer, békeidőben is hozzávetőleg 10 000 fős fizetett állandó katonasággal, az ország területén összesen 500 (a jelentősebb kastélyokkal 1000), tűzfegyverekkel is ellátott kisebb-nagyobb erősség áll, a 30