Máté Gábor: Első lépések - Színházcsinálók füzetei (Budapest, 2014)

Eggyel beljebb - A körülírhatatlan körülírása

Felvételi, első forduló, kicsi színpad. Már ismerem. Második forduló, egy kicsivel nagyobb színpad, vetítő­nek hívják, nem tudom miért (később, egy év múlva tu­dom meg, ott vetítik azokat a filmeket, amelyeket egyéb­ként a mozikban, normális forgalmazásban nem enged látni a kulturális vezetés). Jártam már itt. Ismerem. Harmadik forduló. Nagy színpad, hatalmas fények, tudom, merre van a felvételiztető bizottság. Várkonyi hangja: - Mondja A XIX. század költőit (mondom, nem za­var, hogy ő kéri), - mondjon valami monológot - Adám Ottó hangja: - A Pirandellót (A férfi aki virágot hord a szá­jában - Virágos férfi), Várkonyi hangja: - Mindegy, hogy melyiket, - Ádám Ottó hangja: - Mondja a Pirandellót (mondom, énekelek valamit, mozgok valami zongoraszó­ra, kiküldenek). Azután a várakozás este hatig, és nagyon lassan, elviselhetetlen lassúsággal éri el Béniné, a Főiskola akkori tanulmányi felelőse az M betűt. Eggyel beljebb A körülírhatatlan körülírása Mi is a tehetség? Adott erre választ egyáltalán valaha valaki? Megértette-e valaha valaki is, mi a summája azoknak a negatív-pozitív tényezőknek, amelyekből a tehetség összeáll? Én még ma sem tudom, mitől lesz az egyikből színész, a másikból nem. Mi kell ahhoz, hogy valaki jó színész és jó színházi ember legyen, és miről lehet felismerni azt, akiből soha nem lesz az? Senki sem tudja. Egyszer összejöttünk pszichiáterekkel és pszi­­choanalitikusokkal. Semmi sem jött ki belőle, csak any­­nyi, hogy a színészben nyilván magas fokú agresszivi­tás, nárcizmus és exhibicionizmus van. No és mi 20

Next