Mózes Huba: A fejedelemasszony portréjához. Széljegyzetek, dokumentumok (Budapest, 1994)

A színek vallomása

A húszas évek első felének terméséből a költő még a mellőzött­ség körülményei között is tartásos kötetet állított össze. 1925 után azonban mind gyakrabban bénította alkotókészségét örökletes tényezőkre és külső hatásokra visszavezethető depresszió. Juhász Gyula állapotának egyik mélypontját - a közeli hozzátar­tozó elbeszélése nyomán - a költő volt kezelőorvosa, Miskolczy Dezső a következőképpen írja le: „[...] pár napig elég rendesen viselkedett, de nemsokára megint visszazökkent a régi kerékvágásba. »Összeférhetetlen« lett; akármit csináltak, semmi sem volt jó, minden figyelmességet vissza­utasított, vagy gorombán válaszolt. Sokszor órák hosszat elüldögélt egy helyben, a házbeliekkel szóba sem állott; a köszönésüket nem fogadta, ha a szobájába mentek. Olykor görcsös fájdalomról, főleg fejfájásról panaszkodott, hy­­pochondriás panaszait hangoztatta. Odahaza semmit sem dolgo­zott. A személyiségkép, amely a Juhász Gyula költészetére alkalma­zott színteszt segítségével kerekedik ki, végső soron a költő alkotá­sainak az árnyaltabb megközelítését szolgálja. Egyetíen életmű vizsgálata, persze, nem igazolhatja, legfeljebb valószínűsítheti a módszer használhatóságát. Éppen ezért szükséges a vizsgálódáso­kat más költői életművekre is kiterjesztenünk. II. A második költői életmű, amelyre a színtesztet alkalmazni próbál­juk, a József Attiláé. Alapul a költő összes versei Stoll Béla gondozta újabb kritikai kiadásának két kötetét választottuk.1 2 1 MISKOLCZY Dezső, Juhász Gyula betegsége és halála, Igaz Szó (Marosvásár­hely), 1964/2. 2 JÓZSEF Attila, Összes versei 1-2., kritikai kiad., közzéteszi STOLL Béla, Budapest, 1984. 25

Next