Mózes Huba: A fejedelemasszony portréjához. Széljegyzetek, dokumentumok (Budapest, 1994)

A színek vallomása

Munkánk során eltekintettünk a verscímekben, valamint a kö­vetkező versváltozatokban szereplő színnevektől: A legutolsó harcos II. (1924), A pap mosolyog (1926), Medáliák I. (1927), Borostyánkőbe én be nem fagyok... (1928), Kínos, szögletes múlásom (1928), Meggy a kórón (1928), Tüzek éneke II. (1928), Ősz (1934), Öt szegény szól (1934). József Attila színei közül is csak a második Lüscher-tábla nyolc színének a megnevezéseire terjedt ki a figyelmünk, a korábban már jelzett azonosítások, illetve helyettesítések eszközlésével. Gyakorlatilag a következő színmegnevezéseket vehettük számba (az összefoglaló színnevek számkódját itt is az egyes tételek utáni zárójelben tüntetjük fel) :- kék, kékellő, kéklik = kék (1)- zöld, zöldéi = zöld (2)- piros, pirosló, pirosság, piroslik = piros (3)- sárga (4)- lila (5)- barna (6)- fekete, feketéllik = fekete (7)- szürke, szürkeség = szürke (0) A költői életmű szakaszolását ezúttal is úgy oldottuk meg, hogy a nyolc színnél közül legalább hét mindegyik szakaszban szerepel­jen, itt is anélkül, hogy a színmegnevezések gyakorisága az egyes szakaszokon belül megegyezne. József Attila életművében csak két, viszonylag hosszabb szakaszt sikerült elhatárolnunk. A nyolc színnév gyakorisági sorrendje a két szakaszban, illetve az életmű egészében az alábbi: 1921-1929: 3 6 7 1 2 0 4 5 1930-1937: 4 1 2 3 7 0 6 5 1921-1937: 3 1 7 2 6 4 0 5 Közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy fogalmazásunk töb­bese szövegünknek valójában csak a végleges változatára érvényes. Amikor ugyanis a Juhász Gyula-teszt elkészült, egyesek úgy vélték, hogy az értelmezés minden további nélkül a Juhász-szakirodalomra 26

Next