Mózes Huba: A fejedelemasszony portréjához. Széljegyzetek, dokumentumok (Budapest, 1994)
A színek vallomása
Nem azért, mert a költő ismert vallomásait igazolja, mint például a Szabad ötletek jegyzéke két ülésben című napló alábbi részletét: „Az a szerencsétlen, aki ezeket írta mérhetetlenül áhítozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni.”3 És azért sem, mert a mások közvetítette megnyilatkozások hitelét növeli, mint például a Kozmutza Flóra könyvében olvasható alábbi mondatokét: „[...] Elviselhetetlenül gyötri, megalázza, hogy mások tartják el őt. Kegyelemből él. Alamizsnán élt szinte egész életében. A munkáját viszont nem fizetik meg. O dolgozni szeretne, s azért kapni a pénzt. Rettenetesen fáj az is neki, hogy régi barátaitól - a Nyugat körétől, a népi íróktól - úgy elszakadt: szíve szerint hozzájuk tartozik. Azt érzi, hogy a Babitsosai való viselkedése miatt ezt is jóvátehetetlenül elrontotta. Nem bízhat eléggé pártfogói és barátai segítségében, szeretetében sem, idézte a Tudod, hogy nincs bocsánat... soraiból: »hittél a könnyű szóknak, fizetett pártfogóknak« ...És kárhoztatta az analízist, a rosszul sikerüket Gyömrői Edittel. A mostani sem volt jó hatással rá, márcsak azáltal sem, hogy Bak daliás, magabiztos férfi. Kicsinek, csúnyának, betegnek érzi magát mellette. - Szerelemben sem sikerült az élete. Elsorolta nőismerőseit - mint néhányat már más alkalommal is -, beszélt szerelmeiről, élettársáról, ki, hogyan, mivel gyötörte meg. Csalódott a R.P.ban is, ahol szövetségeseket, barátokat remélt... eszméi megvalósítását várta... És az ország, a nép, minden reménytelen, múltban, jelenben: nem hisz a jövőben sem.”4 3 JÓZSEF Attila Összes művei, IV, sajtó alá rend. Fehér Erzsébet és SZABOLCSI Miklós, Budapest, 1967, 28. 4 Illyés Gyuláné, József Attila utolsó hónapjairól, Budapest, 1987, 99-100. 32