P. Szűcs Julianna: Nagytotál.Magyar összképek a úzeumban, a tárlaton és a nyilvános térben 2009 és 2018 között (Budapest, 2019)
Alcsút Lipóciában
ALCSÚT LIPŰCIÁBAN 221 borban, nem ezek a nagyok, akik valójában mások voltak, hanem az a kor, amely díszmagyarral, forgathatatlan álkarddal és esernyővel tudja csak szimbolizálni a maga nagyjait, s velük azt a legszörnyűbb korszakát a fölséges magyar történelemnek, mely vakon, botorul és bűnösen megásta az ezeréves magyar birodalom sírját.”6 Akkor még Bajcsy-Zsilinszky nem tudhatta, hogy a „legszörnyűbb korszakok” csak ezután fognak következni, sőt, ekkor még a gróf történelmi szerepéről is másképpen gondolkodott, mint később. De ami Tisza és körülötte az efemer szoborpark szellemi minőségét illeti, az ma még inkább telitalálatként hat, mint akkor. Más kérdés, hogy a Horvay-szobrot 1953-ban leváltó Kisfaludi Strobl, ha lehet, szobornak még gyatrább lett, s hogy a szerencsétlen sorsú Zala-féle Andrássyt sem tömegben, sem funkcióban, legföljebb eszmei minőségben pótolhatta Marton László József Attilája. Utóbbi szobor járt még a legjobban: a rakodópart alsó kövéhez közel, legalább méltó helyre került. Más történt a régi Tisza-szobor hűlt - azaz ledöntött - helyén fölállított Károlyi-szoborral, azzal a Varga Imre-alkotással, amelynek kvalitásait még akkor is konszenzus övezte, ha a modell a jobboldali Magyarország torkán sosem csúszott le, és ha a köztársasági gondolat - ezt napjainkban látjuk leginkább - defenzívába húzódni kénytelen. A szobor Siófokra száműzetése sajnos benne volt a pakliban: a kripto-irredentizmus, a tekintélyelvűség és hipernacionalizmus vezérképviseletének korában az első köztársaság megfogalmazójának alakja itt és így valóban anakronizmus. Kénytelenek vagyunk némi cinizmussal mondani: minél rosszabb, annál jobb. Attól az összképtől, amely ma és itt fogadná a vörös grófot, roskatag alakja végképpen összecsuklana. 6 Tímár Árpád, Kis magyar emlékműtörténet. A Tisza-szobor fogadtatása a korabeli sajtóban, Jelenkor (2014), 856-866. I Zala György (Orbán ■ Antallal): Tisza Istvár I emlékműve, 1934