Pál József - Újvári Edit (szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából (Budapest, 1997)
Szócikkek A-Z
hárfa 186 harmat geno bűvös harangjátékot kap segítségül, bajelhárító funkcióval. Velázquez gyermekportréin védő amulettként látható a ruhára tűzött csengő (pl. Felipe Prospero királyi herceg képmása, 1659, Bécs, Kunsthistorisches Museum). • A néphagyományban húsvét nagyszombatjának harangszava után kolompszó közben söpörték ki a házat a bogarak és a legyek elleni védekezésül. • A XX. sz.-i magyar irodalomban Adynál a harang magával Istennel azonosul (A Sion-hegy alatt). Nagy László Jönnek a harangok értem c. művében a halál hírnökei, de egyben a megtisztuláséi is. Tarkovszkij Andrej Rubljov c. filmjében a harangöntés az emberi teremtőerő, az alkotás küzdelmének példája. —► zene [K. Zs.] hárfa: Háromszögletű keretre feszített, húros, pengetős hangszer. Már az ősi Egyiptomban és Mezopotámiában ismerték. Ä sumer költeményeket hárfakísérettel adták elő (hlingirszu isten házának építési éneke, hárfára). • A görögök is ismerték, elnevezései: trigónon, szambüké; Kheirón —> kentaur attribútumaként ábrázolták az Apollón-kultusznak hódoló városokban. Babérral együtt az Apollón-játékok szimbóluma (—» babér). Terpszikhorét, a zene, a tánc és a dal múzsáját kezében hárfával vagy lírával ábrázolták. • A kelta tűzisten, Daghdha attribútuma: ő kelti életre az évszakokat, és változásukat hárfajátékával idézi elő. • A Kalevala ban a költészet, a zene hatalmát jelzi Vejnemöjnen varázserejű hangszere: „Hangicsálni kezde gyöngyén / Csukaszálkás zengő ládán, / Halcsontbeli ékes hárfán” (41. ének). • A keresztény hagyományban a lanttal együtt a középkori istentiszteletek kísérő hangszere. Dávid király hárfajátékával nyugtatta meg Sault, azzal kísérte a zsoltárokat, így látható pl. a 775 körüli Yorki zsoltároskönyv egyik képén is. A bibliai huszonnégy aggastyánnak is hárfája van (Jel 5,8). Az angyalok zenekarában is fő helyen szerepel (El Greco: Angyali üdvözlet, 1596—1600 között, Madrid, Prado). Ugyanakkor más hangszerekkel együtt —► Sátán/Lucifer pokolraszállását kísérte (íz 14,11). Bosch A Gyönyörök kertje c. triptichonjának Pokol-tábláján is szerepel (1. XIII/a sz. t.). • A heraldikában a világi öröm jelentéskörét hordozza. Írország szimbóluma; ma is szerepel az ország címerében. Eberlein berlini Richard Wagner-emlékműve (1903) a zeneszerzőt a Tannhäuser c. operájából ismert Wolfram von Eschenbach alakjában, hárfával a kezében ábrázolja mint a német Lied megtestesítőjét. A hárfa Q K. G. Carus Goetheemlékmű c. festményén költészet-jelkép (1832, Hamburg, Kunsthalle). • Aranynál is szerepel ebben az értelemben: „Függ már szögén a hárfa; — / Kapcsos könyvem bezárva” (Dal fogytán). Ady a hárfáikat fűzfára akasztó, hazájukat gyászoló, babiloni fogságba hurcolt zsidókra utal: „Babilon sötét vizeinél ülve / Akasztom hárfám szent, szomorú fűzre” (Ady: Mammon-szerzetes zsoltára) (—» fűzfa). Nagy László Az ördög háfái c. versében a testi szerelmet jelképezi. —> líra/lant, —> zene [B. B.j harkály: Fakéreg alatti lárvákkal táplálkozó kúszómadár. A fák védelmezője, ezért számos nép mágikus hatalommal ruházta fel. A római mitológiában Picus (’harkály’) nemzette Faunust (—> Pán/Faunus), az erdők és mezők istenét. A kelet-itáliai Picenum lakóinak szent állata volt, valamint Mars madara, —► Romulus és Remus táplálója. A rómaiak jóstehetséget tulajdonítottak neki. • A keresztény szimbolikában kettős a jelentése. Egyrészt szüntelen kopácsolása az állandó imádságot, Isten felé fordulást jelképezi, ebben az értelemben az állhatatos hívő lélek szimbóluma; a fák férgeinek pusztítójaként a gonoszt megsemmisítő Krisztus jelképe (—> Féreg/hernyó/báb). Másrészt negatív szimbólum, az ördög és az eretnekség jelképe, mivel üres, korhadt fákon kopogtat; a Physiologus is ilyen értelemben ír róla. —> madár [Ú. E.] harmat: Mint minden égből hulló csapadék, a feminin földet, növényeket éltető