Pál József - Újvári Edit (szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából (Budapest, 1997)
Szócikkek A-Z
fal 133 farkas jelenik meg Schiller Görögország istenei c. versében is: „Csókban szállt el véglehellete, / Miközben föld felé fordította / Fáklyáját egy géniusz keze.” Az értelem fényét, a tudást szimbolizálja a nagyszombati egyetemen filozófiából vizsgázó Mokchai András tézislapján (Matthias Wem—Elias Wideman: A gondolkodás fáklyája, a metafizika [1640, Bp., Egy. Ktár]) (—> fátyol/lepel). —> gyertya, —> lámpa/mécses [K. J.] fal: Függőleges építmény, az épületszerkezetek alapvető eleme. Mint városfal a védelem szimbóluma, az anyaméh oltalmazó, női princípiumával áll kapcsolatban (—> város). A —> kör alakú falakat a mágikus karika védelmező erejével rokonítják. • Kínában a civilizáció jelképe, mivel az északi nomád népek elleni védelemként épült (kínai nagy fal). • Ovidiusnál Pyramus és Thisbe történetében a szerelmeseket egymástól elválasztó fal jelenik meg (Met., IV 73). • Az Ószövetségben Jerikó falainak leomlása a hit erejét példázza. A jeruzsálemi Sirató- vagy Panaszfal a második jeruzsálemi templom egyetlen maradványa, amely szent a zsidók számára. Hitük szerint az isteni jelenlét soha sem pártol el a faltól, ahol a templom elpusztítását siratják és a templom helyreállításáért imádkoznak. A zsidóság és a bűntől való megtisztulás jelképe. • A kereszténységben a bezártság szimbóluma, amely védelem és korlátozás is egyben. A Speculum Humani Salvationis szerint Szűz Mária a fal, amelyen Krisztus áthatol. • A néphagyományban is megjelenik, pl. Kőmíves Kelemen balladájában a fal építése az áldozat árán sikerre vitt heroikus munka, az emberfeletti erőfeszítés példája. • A történelemben határként szerepel: népeket, területeket (kínai nagy fal, Hadrianus fala, berlini fal) választ el egymástól. • A pszichológiában a biztonság, ill. a börtön és az elzártság jelképe. • A modern irodalomban, pl. Kosztolányi Négy fal között c. kötetében az ember bezártságérzetét jelképezi. Ady Góg és Magóg c. versében a fal elzáró szerepe fogalmazódik meg. Weöres Sándor Salve Regina c. versében a tradicionális anyai, védelmező princípium megtestesítője: „Elő tested falként körűlövez.” —> börtön/rab [K. J.] falevél: A hajtásos növények lombozatát alkotja. A termékenység, a növekedés, az újjáéledés jelképe. A —> zöld levél a reményre, a megújulásra, az örökzöld növények levelei az öröklétre utalnak. A fához, az ágnoz kapcsolódik, amelyből kinő, a hulló levél ezért a hanyatlás, a szomorúság, a búcsú, az elmúlás, az ősz jele (—> évszakok). • Az antik hagyomány szerint a cumaei Sibylla (küméi Szibülla) falevelekre írta jóslatait (Verg. Aen., III. 443—4S0) (—> próféta/vates/szibülla). A levelekből (pl. babér-, borostyán-, tölgylevelekből) font —> koszorú az istenség, ill. a győzelem és a dicsőség szimbóluma. • A Távol-Keleten a boldogság és a gazdagság, jólét jelképe. Egy csokor levél azonos gondolkodású közösséget jelöl. A kínai szimbolikában a kozmikus —» fa levelei az univerzum élőlényeit, a —> tízezer dolgot jelentik. • Az Ószövetségben az örökzöld levél a boldog, az Isten törvényét követő ember jelképe, aki „olyan mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak” (Zsolt 1,3). Gyakran szerepel a pusztulás, enyészet, az állhatatlanság képeként a fonnyadó, hervadt levél: „Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél” (íz 64,5). • A költészetben a hulló levél az elválás képe (pl. a János vitéz búcsújelenetében: „Elváltak egymástól, mint ágtól a levél”). Kifejezheti az idő múlását, az öregséget, a halál közeledtét: „életfádról a hervadt őszi lomb / lassan, keringve hull — míg eltemet” (Omar Khajjám: Költészetbölcsesség). Ez a jelentés pl. Berzsenyi: Á Közelítő Tél; Arany: Buda halála; Letészem a lantot; Babits: Vadak a fa körül; Ady: Párisban járt az Ősz c. művében is megjelenik. Gyakran kapcsolódik hozzá a költői számvetés vagy elhallgatás (József Attila: Áfán a levelek). Jelölheti a magányos vándort, a sorsot (Li Taj-po: A Tulu folyó nótájára; József Attila: [Hull a levél]; Weöres: Ballada három falevélről). —♦ ág/vessző [R E.] fallosz: —► phallosz farkas: Európa legnagyobb testű őshonos ragadozója. Ősi, mágikus totemisztikus tiszteletét, védelmező szerepét régészeti leletek bizonyítják. Az ókori rómaiaknál, a belső-ázsiai nomád népeknél, pl. a törköknél, a tatároknál egyaránt totem-ős. • A görögöknél Phoibosz Apollón, a fényisten szent állata. A hellenizmus korában Szarapisz (—> Ozirisz/Szarapisz) attribútumának, az időt szimbolizáló kígyóval övezett háromfejű (farkas-, oroszlán- és kutyafejű) állatnak bal oldali, farkasfeje a múlt, a pusztítás jelképe (Macrobius: Saturnalia, I. 20.13; Tiziano Az Idő allegóriája c. festményén [1560 k., London, National Gallery] is ebben