Pál József - Újvári Edit (szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából (Budapest, 1997)
Szócikkek A-Z
füst 158 fűzfa rázolása és Betsabé fürdője a női test szépségének megjelenítője (Tintoretto: Zsuzsanna a fürdőben, 1550, Párizs, Louvre; Rembrandt: Betsabé, 1654, Párizs, Louvre). A mitologikus témák közül a nimfák és Diana fürdőzése is ezt a jelentést hordozza (Boucher: Diana fürdője után, 1742, Párizs, Louvre). • Az 1592- es Kolosvári Cisio, az az magyar planétás könyv május havi illusztrációja fürdést ábrázol a következő jó tanács kíséretében: „Gyenge meleg feredőc vér vételec illnec é hóban, / Sállyáról borodat, szép vigassággal igyad.” Q Fürdés, illusztráció május hónapjához (Kolosvári Cisio, 1592, Bp., MTA Kézirattár). • Balassi Kiben az Ccelia Jeredésének módját írja meg c. versében és Csokonai A’ Feredés c. művében szintén az erotikus jelentés jelenik meg. József Attila Ódájának Mellékdalában a fürdés a társra és otthonra találásra utal; a boldogságban való megújulás jelképe. • A pszichoanalízis a fürdés képzetében az anyaméhbe való visszatérést látja. Ebben az értelemben szerepel József Attila Zöld napsütés hintáit... c. versében. —> kút, -> víz [K. Zs.j füst: Égéskor keletkező, felszálló, korommal kevert gáz. A —> föld és az —» ég közötti kapcsolat jelképe; az ember imáját, hódolatát viszi fel az égi istenekhez. A lélek felemelkedésének képszerű kifejezése. A védikus tűzoltár funkciója is ezzel áll összefüggésben. Kínában, Tibetben és Indiában a holttest elhamvasztásával a lélek füstként száll az égbe (—> máglya). • Az Ószövetségben az Isten Sínai-hegyen való megjelenésének egyik jele: „Az egész nép hallotta a mennydörgést, a villámlást, a harsonazengést és látta a füstölgő hegyet” (Kiv 20,18). Az égőáldozat füstje az Istennel való kapcsolatteremtés egyik módja (Ter 22,2; Jób 1,5; lKir 18,38) (—> áldozás/áldozat). Ugyanakkor felidézheti a múlandóságot (Zsolt 37,20; 102,4), jelentheti a haragot; a Gonosz attribútuma. A tömjénfüst a papi funkció emblémája: az imát emeli az ég felé, ezért ajándékoznak a háromkirályok tömjént a Eérmék Jézusnak (-» tömjén). Új pápa váltását fehér füst jelzi. • A néphagyományban a füstölés a Gonosz elűzésének, távol tartásának egyik módja. • Dante Isteni Színjátékában a Gonosz megjelenésének kísérőjelensége (Pokol, XXV 92—93); a haragvók büntetése a Purgatóriumban fekete füstfelhő. Ady A kezek bábja c. versében szivarfüstöt küld a sorsirányító „kezek” felé, s ez a füst az önmagát feláldozó lét megjelenítője. Vaszary János Aranykor c. festményén a füst szakrális jelentése idéződik föl (1. XXXI/a sz. t.). —» oltár, —> tűz [B. M.] fűzfa: Nedves helyeket kedvelő, lecsüngő ágrendszerű fa. Lefelé hajló ágai révén a gyász, a szomorúság jelképe („szomorúfűz”). A zsidó hagyomány szerint a babiloni fogságba hurcolt zsi( lók sírva emlékeztek hazájukra, s hárfáikat fűzfákra akasztották (Zsolt 137,2) (—► hárfa). • A protestáns, elsősorban református sírszimbolikában a gyász és halál jelképe; a fejfák, sírkövek gyakori motívuma. • Petőfinél is megjelenik ez a hagyomány: „Kisfurulyám szomorúfűz ága, / Temetőben szomorkodik fája” (Kisfurulyám szomorúfiíz ága...); Arany János A pusztai fűz c. versében a sivár, reménytelen sors példájaként írja le (—> puszta). Ady az ószövetségi jelentésre utal: „Babilon sötét vizeinél ülve / Akasztom hárfám szent, szomorú fűzre” (Mammon Szerzetes zsoltára). • Mint az asztalos- és ácsmunkákra kevéssé megfelelő faanyag, az értéktelenség, silányság kifejezője. Ebben az értelemben szerepel Juhász Gyula Magyar epigrammák, Ajufapoéta c. versében is. -> fa [Ú. E.J