Pál József - Újvári Edit (szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából (Budapest, 1997)
Szócikkek A-Z
ősz 366 öt legzetes elemének, a magánynak, az elidegenedésnek a kifejezője, pl. Adynál: „Sem utódja, sem boldog őse, / Sem rokona, sem ismerőse/ Nem vagyok senkinek” (Sem utódja, sem boldog őse...); József Attilánál: „Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám” (Tiszta szívvel). —> aggastyán [U. E.] ősz: —> évszakok őszirózsa/krizantém: Mint általában a virágok, alapvetően az illékonysággal, a törékenységgel és a tisztasággal kapcsolatos. • Kínában az ősz növénye; a visszavonultság, a hosszú élet jelképe (—> évszakok). • Japánban szintén a magas kort, valamint a csendes boldogságot fejezi ki. Q A japán császári ház emblémavirága (Kamakura-korszak). • Csinoku Fehér krizantém c. haikujában a szépség szimbóluma. • Európában virágzásának évszaka és színének halványsága tette a bánat, a temetők jellegzetes virágává. Adynál „Halálvirág”, amely a szerelem elmúltának tragikus voltát, az asszonyi szépség hervadékonyságát fejezi ki: „Az asszonyom: Halálvirág, / Még sohse láttam: legkülömb, / Tavasszal nyíló őszirózsa” (Halálvirág: a Csók). A pompázó virágokkal szembeállítva a szerény őszirózsák a jövő ígéreteiként jelennek meg 1908-ban írt versében: „Őszi rózsák: proletár-lyányok [...] lesztek ti még csodavirágok” (Az őszi rózsák). • Az 1918-as magyar polgári forradalom (az „őszirózsás forradalom”) idején a katonák letépték a sapkájukról a Monarchiára emlékeztető „sapkarózsát”, és helyére fehér őszirózsát tűztek a vértelen, békés, tiszta szándékú átalakulás melletti elkötelezettségük jelképeként. Juhász Gyula sorai is ezt tükrözik. „Forradalom fehér virága, / Sir virága, / Föltámadást hoztál e tájra” (Őszi rózsa). Füst Milán Őszirózsa c. versében az öregkorral áll kapcsolatban: „Késői virágzásra szántál, / őszirózsának tél előtt.” —> fehér, —> virág [R. G.J öt: Attól függően, hogy mely számok öszszegeként keletkezik, igen szerteágazó, gyakran ellentétes értelmezések alapjául szolgálhat. A —> kettő és a —* három összegeként egyszerre feminin és maszkulin. Ily módon egy alakba sűríti az analízis (kettő) és a szintézis (három) egymásnak ellentmondó elvét. A dinamizmus, a teremtő aktus, ill. a teremtett élet, a kreatúra száma. • A —» négy (a totalitás, a mikro- és makrokozmosz) és az —>• egy (azaz az egység, a Monád) egybeolvadása (4+1) az alapja a beavatási szertartások szimbolikájának. E modell szerint az öt a túllépés, a meghaladás, az átlényegülés száma; az „ötödik elem”, a quinta essentia. Az. alkimisták számára a quinta essentia a —> kör négyszögesítéseként jelenik meg. • Alapvető szerepet játszik a keleti kultúrákban. Kínában öt fő elemet különböztetnek meg (fa, tűz, föld, fém, víz); ezen öt elem határozza meg a természetben lejátszódó folyamatokat. Az öt elemmel áll kapcsolatban az öt égtáj (Kelet, Dél, Középpont, Nyugat, Észak), az öt bolygó, az öt légköri jelenség, a színek, az emberi test szervei, az öt érzék, az öt íz és az öt erény. Az állam létét fenntartó vallási kultuszba illeszkedő zene pentaton hangrendszere az örök világtörvény megnyilvánulása. Az egyes hangmagasságokhoz kozmológiai jelentéseket rendeltek: az alaphang az egészet, a következő hangok az egyenkéntit jelölték (pl. öt égtáj, öt társadalmi rang, öt tulajdonság stb.). A föld, a kinyilatkoztatott univerzum, a mikrokozmosz száma. Benne olvad össze a —> jin és jang, azaz a női (kettő) és a férfi (három) princípium, ezáltal az evilági teljességet jelképezi. A népi taoizmusban a mennyek fiát, a császárt az öt hegycsúcs (az öt égtáj és az öt szín) urai támogatják. Az ún. Öt kánon az öt szentként tisztelt könyv gyűjtőfogalma (Dalok könyve, írások könyve, Szertartások Jeljegyzései, Tavasz és ősz, Változások könyve). • A bráhmanizmus lélekvándorlás-tanában az ember öt tűzből születik és öt tűzben hamvad el, mielőtt új alakban ismét a világra jönne. A hinduizmusban a megváltáshoz öt út (ötféle jóga) vezet, és —» Síva istent is gyakran képzelték el öt (négy látható és egy láthatatlan) arccal, amely az öt égtáj felé fordul. • A buddhizmusban a manifesztáció, a világban való testi megjelenés. Öt bódhiszattva uralkodik az öt égtájon, az öt erényen, az öt színen és az öt érzéken. A buddhista világmodell szerint a szent hegyet, a Mérut (a középpontot) öleli közre a tengerek által szétválasztott négy földrész (—» hegy). A mind a hinduizmusban, mind a buddhizmusban megjelenő —> mandala ugyancsak a középponttal ellátott,