Pál József - Újvári Edit (szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából (Budapest, 1997)
Szócikkek A-Z
ruha 396 ruha Nagy Szt. Gergely óta a pápa és a pápai kegyelem emblémája. A kereszt közepére rajzolt rózsa a mindenség középpontját jelenti, hiszen a rózsa a mindenség teljessége, Krisztus szíve, lelkének lenyomata. Az ún. Luther-rózsa Luther címere, amelyen egy ötszirmú rózsán —> szív, és egy abból kinövő kereszt látható. Jelmondata: „Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve.” • A rózsakeresztes rend jelvényén a sötét kereszt közepén lévő világos rózsa is Krisztus szívére, a világegyetemből áradó isteni fényre utal (Johann Valentin Andreae, a Chymische Hochzeit Christiani Rosenkrantz c. mű szerzőjének címerén az X alakú András-kereszt szárai közt látható négy rózsa; —» kereszt). • Az alkímiában a hétszirmú rózsa a —► hét fém. A fehér rózsa az őskő, a —> bölcsek köve, az érintetlen szellemi alkotás célja. A piros rózsa a Nagy Mű célja. • A világi hagyományban a vörös rózsa elsősorban a szerelem és az érzékiség kifejezője. A XIII. sz.-i Rózsaregényben a gyönyörök kertjének piros rózsája a szerelmi hódítás célpontjára, a hölgyre utal; vulva-szimbólum. Ilyen értelemben szerepel Gentil-Bemard egy versében is: „Virágország királyi hölgye, / siess kitárni kelyhedet” (A rózsa). Botticelli Vénusz születése c. képén az antikvitás hagyományainak megfelelően a szépség és szerelem istennőjét övezik a rózsák (1. XVIIl/a sz. t.). Balassi az udvari szerelem konvencióinak megfelelően használja: „Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét, / Fejér rózsa penig mondja tiszta éltét” (Kit egy bokrétáról szerzett). Csokonainál is erotikus jelkép: „Hadd szakasszalak le, édes / Rózsaszál” (A rózsabimbóhoz); Az eleven Rózsához. A népköltészet gyakori toposza: „Ha kertedbe mehetnék, / Piros rózsát szedhetnék.” A mártíromság és a rózsák közti összefüggés Kazinczy a magyar jakobinus mozgalom vezetőinek kivégzéséről írt naplórészletében is szerepel: „Másnap reggel a vérhelyen rózsa virított. Valaki rózsákat ása le csuprokban” (Fogságom naplója). A fonnyadó (Baudelaire: Spleen II.), valamint a hervadó rózsa (Ady: Lédával a bálban) a halált jeleníti meg. Alekszander Biok Cűrmen-ciklusában a rontó nőiség szimbóluma. József Attilánál az életörömöt jelentő rózsa ellentéte a „nagy darab kő, a valóság” (Gyönyörűt láttam). A rózsával kapcsolatos érzéki képzeteket összegzi Weöres Sándor A rózsa és a csiga c. verse: „Arany dongót remél a zsenge rózsa. / Sírból szűrt nyállal csiga fonja át. / Titok marad. Széttárul ragyogóra / És megveti sok vergődő húgát.” Umberto Eco szerint „a rózsának mint szimbolikus képnek annyi a jelentése, hogy már semmit sem jelent” (A rózsa neve, Utószó). [R. G.J ruha: Az emberek öltözete, annak színe, anyaga, díszítettsége minden korban jelképes tartalom kifejezője. Valamennyi kultúrában különböző ruhát viselnek a koruk, nemük, társadalmi funkciójuk, vagyoni helyzetük, vallási, felekezeti hovatartozásuk stb. szerint tagozódó embercsoportok. Az ünnep- és hétköznapok öltözéke szintén különböző, az események szimbolikus külsőségeihez igazodik (—» fátyol/lepel, —► köpeny/palást, —► öv, —> színek). • A korai kultúrákban az emberek hittek abban, hogy öltözetük megváltoztatásával maguk is megváltozhatnak, pl. a —» leopárd/párduc, az —> oroszlán vagy a -> medve bőrét felöltő ember az állat erejét vélte magához venni (—» állat/állatok, —► bőr). A törzsek főnökei és sámánjai megkülönböztetett ruhát hordtak. A sámánruhák egészében és részleteikben is jelképes tartalom kifejezői: pl. az újjászületési képességre utaló stilizált csontvázdíszítés, az állati segítőszellemeket megjelenítő fém állatfigurák, csengők, tollak, tükrök függenek a rituális öltözeten (—> sámán/táltos). • Az ókorban az uralkodók arannyal és drágakövekkel díszített ruhája nem csupán méltóságuk jele, hanem az isteni tökéletesség reprezentálója is. Az ifjak férfivá avatását ruhaváltás fejezte ki, pl. Rómában a gyermeki bíborszegélyű tógát egyszínű tógára cserélték fel (Ovid. Fasti, III. 771-788) (-» bíbor). A ruha a női szépség hangsúlyozója is lehet (Ovid. Ars Amatoria, III. 169—192). • Kínában az udvari öltözék mintázata viselőjének társadalmi rangját jelezte, pl. —>■ sárkány díszítésű ruhát sokáig kizárólag az uralkodó viselhetett (kínai udvari szertartási köntös, 1. IV/a sz. t.). • A Biblia szerint Ádám és Éva ruhátlansága a bűntelen, eredeti állapot jele (Ter 2,25). Majd a kiűzetéskor Isten bőrből készít ruhát az első emberpárnak, mivel a bűntelenség elvesztésével megjelent a szégyenérzet (Ter 3,21). Jézusnak a mezők liliomairól szóló példázatában a ruha a gondviselésre vonatkozik (Mt 5,40). A holtak, megvilágosodottak és angyalok —» fehér, gyakran fényes ruhái a földi testiségtől való megszabadulást jelzik (Jel 7,9). Isten ru