Pál József - Újvári Edit (szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából (Budapest, 1997)
Szócikkek A-Z
452 teknősbéka M Hortobágyon, 1903, Pécs, Csontváry Múzeum, letét). József Attilánál a kedveshez kötődő biztonságot, nyugalmat, otthont asszociálja: „Rokona vagy / a nagy / meleg teheneknek, / melyek tejszagú csordában / füves parton / egymás mellé heverednek” (Bibliai). —► bika, —» szarv, —> tej [A. B.] tej: Az emlősök, köztük az ember első tápláléka; a bőség, a termékenység, az anyaság szimbóluma. Spirituális szinten a szellemi világba való bevezetődés, a tudás és a halhatatlanságjelképe. • A sumer ünnepekben kiemelt szerepet játszott: „Ünnepeit a bőség tölti el, / vaj, tej loccsantása” (Ének Enlilre, 51). • Kínában az anyatej a fizikai és a szexuális erő, a hosszú élet ősforrása, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak. • Az egyiptomiak elképzelése szerint az —> Izisz istennő tején táplált és nevelkedett fáraó isteni eredetére utal, amely révén az uralkodó egy magasabb létformához, a megvilágosodáshoz, a bölcsességhez és a halhatatlansághoz jut el. A halhatadanság elnyerésének mozzanatát jelölte az Ozirisznek bemutatott áldozatok végzésekor az a mozzanat, amikor tejet öntöttek az évet jelképező áldozati asztalra. • A görögöknél a tej, a —> víz és a —> bor a halotti áldozati szertartások során használt tisztító anyagként jelenik meg (Horn. Od., XI. 26— 27). A görög orphikus hagyományban az újjászületéshez kapcsolódik; a Földanya méhébe lépő beavatott első itala a tej. A Héraklészhez fűződő görög mítosz szerint a héroszt tápláló Héra tejének szétfröccsenő cseppjeiből keletkeztek a csillagok és a Tejút (Tintoretto: A Tejút keletkezése, 1582, London, National Gallery). A tej jel-mézzel folyó termékeny ország képzete Ovidiusnál az aranykor jellemzője: „egy folyamár tejjel, nektárral folyt le a másik” (Met., I. 110). • A keltáknál a halhatadanság szent itala, az íreknél gyógyír, a bretonok mérgezett nyilaitól sebesült harcosokat fehér tehenek tejével ápolták. • Az Ószövetségben a „tejjelmézzel folyó Kánaán” az ígéret földjét jelző gazdagság és bőség jelképe, amelynek képéhez nemcsak a reményteli jövő és földöntúli boldogság, hanem a nosztalgikus múltidézés is kapcsolódik (Kiv 3,8) (—> méz). Utalhat Isten igéjére, a szellemi táplálékra (Zsolt 119,103); az Énekek énekében pedig a boldogság képét hordozza: „a nyelved alatt tej van és méz” (4, 11; 5,12). • Az Újszövetségben a gyermeki létre és az emberiség kegyelem előtti állapotára utal ( 1 Kor 3,1—2). Alexandriai Szt. Kelemen Himnusza Krisztushoz c. művében így szerepel: „Mennybéli anya tej: / Jézus Krisztus. / Téged táplálékul / A szellemi mellbimbókról / Mint gyenge csecsemők, / Hamvas ajkainkkal szívunk.” Clairvaux-i Szt. Bernât egyik víziójában Mária kebelének tejéből, azaz az isteni táplálékból részesült. A Mária-ikonográfia egyik képtípusa az ősi, keleti gyökerű Maria lactans, azaz a szoptató Madonna (—» mell). • Az alkímiában az aranykészítés egyik alapeleme; a spermához hasonlóan az élet forrásának tekintették. • Tóth Árpád Fénylő búzaföldek között c. versében ihletadó őserőként jelenik meg: „Valami kancatej-szagú dal / Lelkem ős pusztáiból följön.” [A. D.] teknősbéka: Hüllő, amelynek testét szarupajzsokból álló páncél védi. Általában a hosszú élet, a vizek és a megújulás jelképe; lunáris állat. Páncélja révén a rejtett erőre is utalhat. • A sumer kultúrában Enkihez, a föld fölötti és alatti vizek és óceánok urához társul. • Az egyiptomiak szerint a vizek felett uralkodik, ezért az aszály és a szárazság okozója. • Indiában az északi csillag jelképe, az első élőlény, az ős, a megőrző, a vizek ereje. Alsó páncélja a földi, a felső pedig az égi világ szimbóluma, de leggyakrabban a Föld támasztékaként képzelték el. —> Visnu isten második megtestesüléseként tisztelték. • Az ókori kínai világfelfogásban megjelenik a kozmikus méretű tengeri teknős, Ao, aki a páncélján hordja a Földet (négy lába a Föld négy sarka), és így a világ támasztékát, a kozmosz stabilitását biztosítja. Egyike a négy szent élőlénynek (a sárkány, a főnix és az egyszarvú [csi-lin/ki-lin] mellett). A —» víz, a tél, Észak és az ősi káosz megtestesítője. Fekete harcosként is ábrázolják, ilyenkor az erő, a kitartás jelképe. A taoista hagyományban a teknős alakja a nagy triászt vagy a teljes kozmoszt jelképezi: kúp alakú háta az eget, testének közepe a földet vagy az emberiséget, alsó páncélja pedig a vizeket jelenti. A taoisták a hosszú életű —» daru és a teknős tojását és agyvelejét fogyasztották a halhatadanság elérésének reményében (—> tao). Porrá őrölt páncélja afrodiziákum. A teknőcpáncél az ősi kínai jóshagyomány megtestesítője, mert a Kr. e. XI. sz.-ban elpusztult Anji jóslatait egy teknősbéka páncéljára írták. • Japánban a jó szerencse jele és a halhatatlanság szimbóluma. A tengerészek istenének, Kumpirának az attribútuma. •