Pál József - Újvári Edit (szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából (Budapest, 1997)
Szócikkek A-Z
térd 458 test/hús 1816 k., London, National Gallery) és a kontemplációt. • Az irodalomban állandó toposza az utazásnak, az életútnak (Hóm. Odüsszeia; Baudelaire: Az utazás). Baudelaire Az ember és a tenger c. versében az Én tükörképe: „tükröd ő, hullámzó végtelenje / minthogyha parttalan, bús lelked képe lenne, / s ő is, mint szellemed, örvénylőn keserű.” Arthur Rimbaud A részeg hajó c. költeményében a tenger az elérendő cél, maga a Költészet, a mindent magába foglaló lényeg, a végtelen, határtalan vágy. Az orosz kultúrában a szabadságeszmény és a nyugati kultúra egyik metaforája (pl. Puskin A tengerhez c. költeménye). Petőfi Föltámadott a tenger c. versében a viharos tenger a láncait lerázó, felkelt nép allegóriája. József Attilánál a reménytelenség örökkévalóságát jelzi (Örökkön háhorog a tenger). Pilinszky Minden lélekzetvétel c. versében az öröklét és a teremtett világ halandóságának kettősségét fejezi ki: „Különös, hogy a tenger halhatatlan, / holott minden hulláma végítélet.” —> hajó/bárka, —> óceán [V E.] térd: A comb és az alsó lábszár közti ízület. A vitalitás kifejezője; a test erejét és az ember társadalmi funkcióit is jelentheti. A térdhajtás az alázat, a térdre kényszerítés, a legyőzetés jele. Az önkéntes letérdelés behódolást, az atyai és anyai gondoskodás elfogadását vagy hűségesküt fejez ki. Valaki térdét megérinteni, átfogni: könyörgés és oltalomkérés. Számos ősi kultúra hite szerint az istenek ereje a térdükben van. • Homérosz Iliásza ban a „térdét megoldá” kifejezés az életerő elmúltára, a hősök halálára utal (XIII. 412; XXII. 335). • A kereszténységben a térdre borulás az imádság, a könyörgés jelképe: „aztán odábbment úgy egy kőhajtásnyira, és térdre borulva imádkozott” (Lk 22,41). A térdhajtás az oltáriszentség előtti tiszteletadás kifejezője. • Balassi Flogy Júliára talála, így köszöne neki c. versében a térdhajtás az udvari szerelem jelképrendszerének eleme, a nő előtti tisztelet, alázat és szeretet jele: „Térdet-fejet neki hajték.” Pilinszky az örök emberi szenvedés képeként említi a térdrehullást: „...milyen / későn látjuk meg a világ / örökös térdreroskadását” (Milyen felemás). —» láb [K. J.] termés: —» gyümölcs/termés test/hús: A test az élőlény anyagi mivolta, szerveinek és életfolyamatainak teljessége; a hús a test izomzatból és szövetekből álló része. Pozitív és negatív jelentést egyaránt hordoz. Lehet a bűn jelképe, a szellem és a lélek ellentéte. • A hindu aszketizmus megveti a testet; a buddhizmusban szintén nincs köze a lélekhez, ezért a test csupán „irrealitás”. Ugyanakkor a IV sz.-tól a buddhizmusban és a hinduizmusban egyaránt megjelenő tantrizmus az emberi test jelentőségét hirdette. A négy világkorszak végső, hanyatló stádiumában, a jelenlegi kalijugában (—> idő) már csak az érzékek, a test mélyéből indulhat ki a megvilágosodásra törekvő szellemi út. Ezért a testet szentségnek, az istenség/—» Buddha székhelyének, a tökéletesedés lehetőségének tekintették. Az e nézeteken alapuló hatba jóga rendszerében bontakozott ki az emberi test misztikus fiziológiája, amely a —» csakra-tant és a szexualitás szakrális értelmezését (—» szent nász) alapozta meg. • Az antikvitásban a harmonikus arányokkal rendelkező emberi test a szépség megvalósulása (pl. a sportolókról készített szobrok). Az eszményi férfiszépség mitológiai képviselője —» Adónisz és —» Apollón/Apollo, a női szépségé -> Aphrodité/Venus. Platón tehernek tartja a testet, amely akadályozza az értelem működését. Ezt a gondolatot követték a sztoikusok, csakúgy, mint később a gnoszticizmus és a manicheizmus képviselői. • Az Ószövetségben a test a vérrokonságot, a törzsi együvé tartozást jelentheti: „te az én csontom és húsom vagy” (Ter 29,14). A lélekkel ellentétben a múlandóság kifejezője: „Gondolt rá, hogy csak testi lények, olyanok, mint a fuvallat, amely eloszlik és nem tér vissza” (Zsolt 78,39). Jézus Krisztus emberi természetére utal: „S az Ige testté lett, és közöttünk élt” (Jn 1,14); az Egyház pedig Krisztus teste. Más értelemben egyértelműen negatív jelentést kap: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit” (Jn 6,63). Pál apostol leveleiben a lelket befogadó test egyrészt Isten temploma: „testetek a benne lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok” (lKor 6,15—19); másrészt a bűn forrása és eszköze, amely képtelen a szellemi értékek iránti fogékonyságra: „a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn rabja” (Róm 7,14). Az egyházatyák követték ezt a felfogást, amely szerint a test a szellem ellensége, állandóan lázadó, megszelídíthetetlen. Clairvaux-i Szt. Bernât egyik prédikációjában így ír: „Te magad naponként hallgatsz saját Évádra, a testedre, és nem az Istenre” (—» Éva). Egy középkori latin himnusz a hittel szembeállított evilá