Pál József - Újvári Edit (szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából (Budapest, 1997)
Szócikkek A-Z
tűzhányó 476 tűzhely eggy tűz, / Mondják, hogy az Cupido” (Az emésztő tűz) (—> Erósz/Amor/Cupido). [_) Venus (Kolosvárí Cisio, 1S92, Bp., MTA Kézirattár). • Petőfi így utal saját jellemére: „Te vagy az én elemem, tűz!” (Tűz); a lángot pedig a forradalommal azonosítja (A nép nevében). Adynál szintén a forradalommal kapcsolatos: „De Tűz, és Tűz, én ifjú testvéreim, / Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni” (A Tűz márciusa). A Tűz csibolója c. verse az emberi bátorság, a haladás tettévé magasztosítja a tűz meghódítását. József Attila Tüzek éneke c. versében a láng, a szikra a mindenben, mindenütt ott parázsló, lüktető életet szimbolizálja, míg másutt a mindenkit összefogó emberiesség és szeretet megjelenítője: „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni [...] hogy fölengednének az emberek!” (Tél). A tűz forrósága a pusztító háborút, kínzatást is felidézi, pl. a Levél a hitveshez c. Radnóti-versben: „...bíbor parázson, / ha kell zuhanó lángok közt varázslóm / majd át magam.” Szabó Lőrinc így idézi fel Buddha Tűzbeszédének tanait: „Szabbam ádittám: minden lángban áll, / felgyújtotta a szenvedély tüze, / a düh, a kín, a vágy, a vér tüze, / a mindig újraszülető halál” (A kurtizán prédikációja). [R. G.J tűzhányó: —► vulkán tűzhely: Tűzrakásra szolgáló építmény, háztartási tárgy. A —► tűz, az —> oltár és a —» kohó jelentéseivel összefüggésben egy részről a mindenhatóság, a pusztulás, másrészt az otthon melegének szimbóluma. A házi tűzhely a természeti népeknél az istenség lakhelye, amelyet különleges tisztelet és gondoskodás övez. A nomád népeknél a tűzhely lángja világító és melegítő funkciója révén segítő hatalom, ezért minden ételből, italból jár neki áldozat. A szent tűzhely szakrális középpontként, oltárként való használata számos vallási szertartás jellegzetes eleme (pl. a védikus tűzoltár, az állatáldozatok bemutatására szolgáló égő áldozati oltárok). • A mongol samanista hagyományban a családi tűzhely a termékenységi varázslások helye, az életerő adományozója (—* szén/parázs). • A Távol-Keleten a családi tűzhely a ház észak-nyugati istene; hozzá fohászkodtak az év végén, amikor számot adtak az isteneknek a családtagok tetteiről. A kínai és tibeti hagyományban a hármas szám, a szilárd alátámasztás kifejezője kapcsolódik a tűzhelyhez (—> három). • Az antikvitásban a ház középpontja, a család és a nemzetség kultikus szertartásainak helye. A tűzhelynél kijelölt hely a családba fogadás aktusa, s a menedéket kérőket a tűzhelyhez vezették. A tűzhely a görög templom mintájául szolgáló mükénéi megaron középpontjában található. A római szakrális és állami élet egyik legfontosabb centruma a Vesta-szentély állandóan égő tűzhelye volt (—> Hesztia/Vesta). • Az alkimista tűzhely az -» athanor és a kohó. • József Attilánál a családra, az otthonra utal az íme, hát megleltem hazámat c. versben. [A. D.]