Pál József - Újvári Edit (szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából (Budapest, 1997)
Szócikkek A-Z
csend 92 csiga pacsirtával áll szemben: a csalogány az éjszaka madara, a szerelem énekese, míg a pacsirta dala a hajnalt jelzi. Keats Óda egy csalogányhoz c. versében a költő halandóságával szemben a költészet örökkévalóságát fejezi ki: „Te nem halálra lettél és irigy / idő rád nem tipor.” Weöres Sándornál a törékeny szépség, a múlandóság képe: „Mikor legjobban szeretsz, búcsút intek. / Száraz levél közé hullok, / ki mindig daloltam” (Fülemüle). —> madár [K. J.] csend: Az első hang; a teremtés előtti és az élet utáni állapot szimbóluma. Jelentheti a halál ridegségét, a semmit, ugyanakkor az evilágon túli új világot és a transzcendenciát. À kontempláció, a harmónia kifejezője is. • A keleti filozófiák meditációs jelentőségét hangsúlyozzák: a kontempláció legmagasabb fokán a nyelv megsemmisül: „jobb némán befelé figyelni” (Tao Te king, 5). A szentek, szerzetesek, gondolkodók magányba vonulása is jelképes cselekedet a totális, mély csönd elérése érdekében. • Az antikvitásban a káosszal azonosított alvilág jellemzője: „S most kísérlek e rémes / helyre, Chaosra, a tág tér csöndiszonyára” (Ovia. Met., X. 29—30). A szertartásokat övező csend a szakrális áhítat jelképe („Favete linguis” — Hallgassatok! — a pap felszólítása). Plótinosz neoplatonikus rendszerében a legfőbb Abszolútum kifejezője: „Ha az Egyre akarunk gondolni valójában, talán Csendnek nevezhetnénk leginkább” (Enneadesz, 5.6). • A keresztény kolostori szabályzatok értelmezésében nagy ünnep. Isten a leikébe száll annak, akiben a csend uralkodik, de elnémítja azt, aki fecsegéssel tölti az idejét. Megjelenik szerzetesi némasági fogadalmakban (pl. karthauziak). A nagypénteket a néphagyományban hallgatással ünnepelték. • A hermetikus beavatási szertartásokban a némasági fogadalom a szertartás része. Ez a „hermetikus csönd”, a vállalt hallgatás, a titok őrzésére irányul. • Balassi Bálint Adj már csendességet. .. kezdetű versében a lelki béke kifejezője. Pascalnál a kétkedés tragikus hangulatát tükrözi: „A végtelen terek örök csöndje megrémít” (Gondolatok, 206). Goethe Szélcsend a tengeren c. versében a mozdulatlanság, a halál jelképe: „Csönd, halálos rémület.” Vörösmarty Előszó c. költeményében a pusztulás, a halál szimbóluma. Juhász Gyulád csöndjeié c. versében a halál és a magány képzetéhez társul. József Attilánál is megjelenik, pl. a Majd eljön értem a halott... kezdetű versben a megsemmisülés tragikus képeként: „A csöndbe térnek a dalok.” Téli éjszaka c. versében az élet hiánya, a tátongó űr képzetei társulnak hozzá. Weöres Sándor a tökéletesség jeleként említi: „A teljes zengés: hang-nélküli” (A teljességjelé, Tíz erkély). Pilinszkynél az istenkeresés motívuma: „így hívogatlak szótalan: / az örök hallgatásból” (Panasz). —y szó/ige, —> zene [R I.] csengő: —>■ harang/csengő cseresznye/cseresznyefa: Eurázsia-szerte termesztett gyümölcsfa. Kínában, mivel a cseresznye a tavasz gyümölcse, a remény, az ifjúság, a termékenység, a női szépség szimbóluma; női princípium. • Japánban a cseresznyefák virágzása az egyik legbecsesebb természeti jelenségnek számít. Kobayashi Issa haikujában a tökéletesség és szépség tiszteletet érdemlő jelképe: „Cseresznyevirág: / leszállítja lováról / a nagyurat, ó!” A sakura virága tisztaság-szimbólum, ezért lehetett a bushi, azaz a szamuráj ideál emblémája. A házassági ceremóniákon a teát cseresznyevirág-főzettel helyettesítik, amely ebben az esetben a boldogság jelképe. A cseresznyefák virágzása a rizs virágzását előlegezi meg, bősége alapján következtetnek az eljövendő rizstermés mértékére. A gyorsan hervadó cseresznyevirág az ideális halált, valamint az evilági javaktól való elfordulást és a létezés bizonytalanságát is kifejezi. • A kereszténységben a —> Paradicsomkert gyümölcse, maga a jótétemény, a kedvesség; ezért is ábrázolják gyakran a gyermek Jézus kezében. • A magyar néphagyományban a Borbála-napon levágott, kizöldülő cseresznyeág („borbálaág”) esküvőre utaló szerencse-szimbólum. • Az orosz irodalomban Csehov Cseresznyéskert (az eredetiben ’meggyeskert’) c. drámájában az elveszített múlt nosztalgiáját és a múlt ábrándjába kapaszkodó provinciális Oroszországot jelképezi. —> ág/vessző, —> gyümölcs/termés, —> virág [R E.J csiga: Spirális ívű, meszes falú védőburkolattal rendelkező puhatestű állat. Általában a Holddal összefüggő jelkép. Előtűnő, majd visszahúzódó szarvaiban a holdsarló mozgásának párhuzamát látták (—> Hold). • Az egyiptomi hieroglifák csigával ábrázolták a spirált („csigavonal”), ez a természetben rendkívül elterjedt forma az élet fejlődését jelentette (—> spirál). • A keresztény ikonográfiában általában negatív jelkép. Azt hitték róla, hogy sárból és iszapból születik és azzal táplálkozik. A bűn