Pócs Éva (szerk.): Démonok, látók, szentek. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben - Tanulmányok a transzcendensről 6. (Budapest, 2008)
Angyalképek, szentképek - művészet, irodalom, dekoráció
Büky László Angyalok Füst Milán lírájában 1. A Füst Milán-i líra jellemzője a látomások megjelenítése. Ezeknek nyelvi megvalósulásával és stilisztikai elemzésével e konferenciasorozat egyik előző ülésén a szellem szó és szinonimái kapcsán foglalkoztam.1 A Füst Milán-i (költői) szövegművek halmazának ismeretéből kialakuló és a fogalomra és jelentésre vonatkozó tudás összeállása a ’szellem’jelentést hordozó szavaknak a különféle szöveghelyeken való használata révén jön létre az (olvasóban). Ez a tudás része annak a tényálláscsoportnak, amelynek birtokában az olvasó végrehajtja az irodalmi befogadás cselekvését mint olyat. A tényálláscsoport nagy része természetesen a szellemekre vonatkozó társadalmi tudás, amely jelen esetben hiedelemrendszer. Nyilvánvalónak látszik: ugyanez lehet a helyzet az angyalokkal is, amelyek szintén hiedelemrendszerbeli alakok. A Füst Milán-i lírában ezek bizonyos általános és bibliai vonatkozású társadalmi tudásra mennek vissza, amely tudást, ismeretet magának az angyal szónak már a jelentése is hordozza. Jóllehet Füst Milán lírájában számos biblikus vonás van, ezeknek átfogó áttekintése várat magára. Foglalkozott a költő vallásosságával Vas István:2 „A zsidó vallásból csak azt tartotta meg, ami annak legbensőbb tulajdonsága. [Isten kiválasztott népének] vallásossága szüntelen feszültség, s kimagaló egyéniségeinek, prófétáinak vallásossága folytonos felelősségre vonás, pörlekedés az Istennel.” Somlyó György3 a költő prófétikus vonásait észrevételezte, Ittzés Nóra4 néhány nyelvi és képi vonatkozást mutatott be é. í. t. 2. ( ÍAzÉrtSz. az angyal főnévnek több jelentését írja le, az első, amelyhez a Füst Milán-adatok köthetők, a következő: „1. (Vallásügy]) <Némely egyistenhívő vallás tanítása szerint> Isten közvetlen környezetéhez tartozó, jóságos, halhatatlan szellemi lény, az erkölcsi tisztaság megszemélyesítője, akit rendszerint] hosszúszárnyú ifjúként képzeltek el. —ok kara; bukott ~: a) az Isten ellen fellázadt és a mennyországból letaszított angyal; b) (átv) az erkölcs útjáról letért (szép) fiatal nő; (vál) öldöklő ~ v. a halál ~: a megszemélyesített halál. [...] | |a. V[alajkinek a jó, őrző, védő —a: vkinek az őrangyala [...]”.