Pócs Éva (szerk.): Lélek, halál, túlvilág. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben - Tanulmányok a transzcendensről 2. (Budapest, 2001)
Halotti rítusok, halál és társadalom
330 KÜRTI LÁSZLÓ 49 Rosaldo (1980). 50 Rosaldo (1993: 16). 51 Philippe Ariès bizonyítja, hogy a halál-alvás motívum már megvan a görög mítoszokban, a római íróknál, költőknél is; ezt a hagyományt veszik át a kora középkori írók is. Ariès (1982: 23). Ez a motívum számtalan magyar népköltészeti alkotásban, például az altatókban, a népmesékben és a hősepikai elemeket megőrző Molnár Anna-balladában is felbukkan. 52 Mayer (1989: 5). 53 Lásd az amerikai példát: a Journal offíipular Culture különszáma, 14/4 (1981). Arany János például a Koszorú 1863-as számában írja Nádasdy Lipótné halálával kapcsolatban, hogy „Hideg tetemei aug. 23-án szenteltettek be a családi palotában”. Keresztury (1963: 122). Ez a formula is idejét múlta és ma már egyáltalán nem használatos. 54 Ezt a hirdetést Stefan Pop dísztemetkezési intézetében nyomtatták (Cluj, Str. Memorandului 12). Ezután következnek a siratok és a hozzátartozók nevei, összesen harminc név. A neveknél még megjelölik a rokonság fokát (férj, gyermeke, szülei, testvére, sógora, após, anyós, nagynénjei stb.) is. Az ilyen bőbeszédű gyászhirdetés mára már elavultnak és divatjamúltnak tűnhet. 55 Dékány (1925: 39). 56 Vámos Miklós regénye viszont éppen erre utal, amikor arról ír, hogy a halálnak van humorérzéke; lásd Anya csak egy van, Budapest: Ab Ovo Kiadó, 1995. 57 Jankovic (1968), Shturbanova (1994). Franciaországban a roueni zsinat 1231-ben megtiltja a templomban és temetőkertben való táncolást, s mivel ez nem használt, egy későbbi zsinat 1405-ben megismétli a tiltást, sőt, most már a játékokat, maszkos alakoskodásokat, és színházi társulatok szereplését is: Ariès (1977:24). A magyar adatokat Morvay Péter foglalta össze: Morvay (1951); lásd még: Pesovár (1972; 1980: 353). 58 Szendrey (1941). 59 Az élet rövidségén szórakozik Mikszáth Kálmán is Az Emberi kor legvégső határai című karcolatában. 60 Már Jankó Jánosnál is találunk utalásokat hasonló gyakorlatra, amikor kalotaszegi monográfiájában említi a halotti toron űzött kártyajátékokat: Jankó (1993: 161). 61 Kildegaard (1986). Hasonló vizuális halálszépítést látunk az 1930-as években készült svájci fotókon. Ezeken a halott gyermekeket mint Angyalkákat (Engelchen) mutatják: Imhof (1983: 79). 62 Barthes (1981: 92). 63 Gyékényesi (1972: 35). 64 Varchol (1993). Az észak-amerikai, kivándorolt magyarság körében végzett néprajzi kutatásokból készült publikációkban találunk egy-két leírást a temetésről és a halotti szokásokról; lásd Bakó (1988: 214-229) és Fejős (1993: 117-124). Bakó és Fejős a halotti szokásokban és a sírjelekben az etnikai tudat kifejeződését látja. Bakó szerint: „A halotti torról elmondható, hogy nemcsak az etnikai tudat pregnáns kifejezési formája, hanem a magyar csoport együtt tartásának egyik ereje, módja és lehetősége is." (1988: 226). Fejős így vélekedik: „Lélektani és vallási okok miatt a temetkezés szokásaiban az etnikai jegyek más szokásokhoz viszonyítva jobban megőrződtek, jóllehet az amerikai ipari-nagyvárosi környezetben az óhazai mintákhoz képest e tekintetben is jelentős változások mentek végbe." (1993: 124). 65 Érdekes adat például egy temetkezési vállalati hirdetés a Nyugati Magyarság című folyóiratban (XII1/6, 1995. június, 1 L), a következő szöveggel: „M.A. Blythe Bernier Inc. Temetkezési Vállalat. Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Street, Montréal, Qué.” Az, hogy valójában mit is jelentenek „a magyar hagyományok", nem tudjuk meg. Korábbi kutatásaimból viszont világosan kiderül, hogy ezen a magyar papot, a halotti búcsúztatókat és énekeket, a virrasztást és a tort lehet érteni. 66 Warner (1959). 67 Ariès írja, hogy a régi francia nyelvben minden ilyen dolgot a malum kifejezés valamilyen formájával illették: malheur, maladie, malchance, la malin etc.: Ariès (1982: 605). 68 Walker (1978). 69 Uhlker (1978: 167-168). 70 Vörös-Uray (1991: 516). 71 Vörös-Uray (1991: 590).