Redő Ferenc - Redő Katalin (szrk.): Vörös Rozália festőművész (Budapest, 2018)
„Anyánk már kisgyerek korában tanújelét adta képzőművészeti érdeklődésének, és ezért apja, aki messzemenően támogatta őt tehetsége kibontakoztatásában, beíratta Aba-Novák Vilmos szabadiskolájába, ahol 13-tól 17 éves koráig tanult. Ekkor férjhez ment kollégájához, Redő Ferenchez, és megkezdődött önálló pályafutása.” (Redő Ferenc és Redő Katalin) „Vörös Rozália elsősorban festőnek tartotta magát, akinek a matériája egyszer a kréta, az olaj vagy a tus, máskor a gyapjú vagy a selyem.” (Feledj Balázs) „A Redő házaspár eldöntötte, hosszú távon akarnak gobelintervezéssel foglalkozni. Egyikük már tudott szőni, a gyapjúfestést is érdemes lesz megtanulni, hogy kézben tarthassák a munka teljes folyamatát. Erre Rozália férje vállalkozott.” (PálosiJudit) „Két éven át tanította a szövéstechnikát. Nagyon kemény volt, nagyon precíz a szövésben. Jól megtanított. Liától tanultam meg a textil technikai részét. Redő Feri bácsi volt a »művészi atyamester«.” (Mátéfy Györk) „Ennek a művészházaspárnak az esetében azonban a mesterség több ágának a művelésekor mindannyiszor egyszersmind a két művész egyenes jelleme és megnyerő személyisége jelenik meg előttünk. A lényegüket adó kedvességgel és közvetlenséggel, színlelni, hazudni, szónokolni és affektálni képtelenséggel szólnak hozzánk, csak szavak helyett képekkel. Könynyű értenünk őket. Nem is annyira valósághűségüknek, természetelvűségüknek, hanem sokkal inkább természetességüknek köszönhetően.” (Tátrai Vilmos)