Redő Ferenc - Redő Katalin (szrk.): Vörös Rozália festőművész (Budapest, 2018)
Pálosi Judit: Vörös Rozália kárpitművészete
feltétlenül hozza a költemény világát, de a lépcsőn súlyos kosarával lépő nőalak magában nem közvetíti a vers fájdalmas hangulatát. Fölébe kerekedik annak az eleven játékossággal jelzett környezet az egymást keresztező tetőgerendákkal, a lépcső ritmusával, s a kötélre aggatott száradó ruhák geometrikus raszterével. Érdemes megjegyeznünk: a választott befoglaló forma, a keskeny, magas álló formátum jól találkozik a kompozíciós elképzeléssel. Ugyancsak József Attila vers a kiindulása a „Vörös fa” (105. oldal) című kárpitnak. A cím által is jelölt főmotívum nem természetábrázolás: a baloldali kötődésű művész a munkásmozgalom jelképéül szánta. A kárpit alsó sávjában megjelenő József Attila idézet - a költő nevének aláírásával - az Akácokhoz című 1929-ben írt költemény második versszaka: „Zizegni minden bizalomra keserülő e marxi munka de kössünk, kössünk, lágyan zsongva a homok elfut, a föld megmarad. Politikai gondolatot tartalmaz Vörös Rozáliának egy 1975-ben készült kárpitja is. A „Chile” (114. oldal), tervezőjének együtt érző aggodalmát fejezi ki Chile legújabb-kori történelmének tragikus eseményével kapcsolatban. A főmotívumot alulról és fölülről keretezés két frízben egy ország népe kíséri a félelem gesztusaival a szimbolikus eszközökkel megjelenített aktuális politikai eseményt. „A bika Anyám számára a spanyol kultúrájú, ez esetben latin-amerikai népet jelentette... a kárpit alsó sorában az eltört szemüveg egyértelműen Salvador Allende sorsára utal.” (if). Redő Ferenc) Közös művek Az eddigiekben többször feltűnt, hogy közös művek is születtek a művész házaspár műhelyében. Gyakran rendeztek férjével, Redő Ferenccel közös kiállításokat, seit, Vörös Rozália önálló bemutatóin is rendre megjelent Redő Ferenc neve az egyes kiállított szövött művek mellé kitűzött „kép-cédulákon”, illetve a katalógusban. Ez olyankor történt, amikor közös műveiket tárták a közönség elé. És az érdeklődő még különösnek is találhatná, hogy két szuverén művész együtt hoz létre egy-egy művet, s nehezen is tudná elképzelni ennek módszerét. Ok azonban mindketten törekedtek arra, hogy beavassák a nézőt, és az örömteli felfedezés hangján szólnak, amikor felidézik egy-egy közös művük keletkezésének körülményeit. Az eddig írottakban az olvasó találkozhatott Redő Ferenc „élete első gobelin-megbízásának” történetével, amelyben felesége segítségével, az 34