Sebes Katalin (szerk.): Ha minden jól megy. Antológia (Budapest, 1994)
Beney Zsuzsa: A Töredék
nem játszott benne oly nagy szerepet, mint az azt éppen elidegeníteni vágyó Radnóti-költeményben. De feltűnően hasonló mindkét vers számba vevőfelsoroló, mintegy módszeresen végigtekintő tendenciája: Vörösmartyé inkább a történelem társadalmi-etikai vonulatán, Radnótié a történelem és az emberi erkölcs, a történelem és a világ megélhetőségének érintkezési pontjain. Pesszimizmusuk közös - de Vörösmartyé hatalmas mitológiai utalásaival, Az ember fáj a földnek kozmikus víziójával transzcendens méretűvé tágul. Már említettük, hogy Radnóti verse életművének (nem életének!) e legnyugodtabb, -fegyelmezettebb, talán túlságosan is fegyelmezett stíluskorszakához mérten váratlanul patetikus, a költészet pátoszát pedig (mely, valószínűleg, többé-kevésbé rejtetten minden nagy műnek alapeleme) csakis a személyes szenvedély tudja megteremteni. De még így is: hol marad Radnóti váratlan szenvedélye a Vörösmartyé mellett, s éppen ezért mennyivel szűkebbnek is látjuk koncepcióját mind történelmi, mind a történelmen felülemelkedő, filozófiai vagy filozófiai-antropológiai, kozmikus elragadottságban?! Vajon van-e ebben szerepe — Radnóti más jellegit költői tehetsége és főleg költői ereje mellett - annak, hogy személyes sorsába, személyes félelmébe zártan próbált abból kitörni, és e félelemhez vezető tudást e versében is mesterségen próbálta elfedni? Mint látjuk, a személyességet (főleg az anya-versszakban) nem sikerült kiküszöbölnie, és nem lehetetlen, hogy vágya arra, hogy személyes sorsa fölé emelkedjék s e vágy megvalósításának lélektani lehetetlensége okozza a Töredék minden szépsége és ereje mellett azt az olvasójában feltámadó fájdalmat, amelyről már szóltunk: hogy benne inkább egy nagy mű ígéretét, semmint megvalósulását kell látnunk. Vörösmarty verse egy hatalmas gondolati ívet jár be, történelmi tablóként vetítve az emberiség „megromlásának” immár véglegessé lett látványát. Radnóti költeménye szétesettebb, címének megfelelően töredezettebb: inkább látlelet, mintsem oknyomozás. Mégis: a Vörösmarty-vers hatásánál nem kisebb kapcsolatot érzünk közötte és József Attila nagy korfestő, analitikusszintetikus költeménye, az Ős patkány terjeszt kórt... című között. Ezt a verset is tekinthetjük látleletnek — ez is a történelmi jelen ideológiával, éles és tiszta átlátással készült állapotrajza: de a külső világ meglátása s a belső látás fájdalma között milyen mélyen összeszövődött, milyen komplex a kapcsolat, mily tökéletes bizonyítéka e vers a Sebed a világ - ég, hévül / s te lelkedet érzed, a lázat poétikai alaphelyzetének, a József Attila-i költészet lényegének, az én és a világ analogikus egységének/1 meg nem gondolt gondolat... az elfojtás, a leküzdhetetlen gátlás szétsugárzik, s a lélek intellektuális mezejéről átterjed a világérzékelés teljességére: itt csak meghalni sikerül. József Attila versében e meg nem gondolt gondolat a külső világban, a társadalomban bolyong mint kóboráram: nem rögzül, de egzisztál, s éppen megfoghatatlansága, léte és nem65