Seetzen, Ulrich Jasper: Úton a Duna mentén Magyarországon (Budapest, 2020)

Ulrich Jasper Seetzen: Úton a Duna mentén Magyarországon (1802)

utolsó háborúban szemmel láthatóan sokat szenvedett. Felhívták a figyelmünket egy szép épületre, amelyet a császár abban az időben építtetett, amikor Belgrád császári fennhatóság alatt állt. Most hadi raktárként szolgál. A közelében állt az élelmiszerraktár. Közel a vízhez állt egy vastag, szögletes, nem túl magas torony,167 amelyet a járőr Temischnek hívott; ebben akasztották fel a bűnözőket. A Vízivárosnál kötöttünk ki ismét. Ezt egy lapos, homokos part választja el a folyótól. Volt itt néhány hajó, csupa vitorlás; ez új látvány volt számunk­ra, mivel Bécs óta idáig egyetlenegy vitorlással sem találkoztunk. Az egyiken láttunk egy kemencét. Néhány hajó rakománya széna, másoké só, megint másoké kereskedőáru stb. volt. Egy csapat török állt az egyiknél, amelyikből árut rakodtak ki, amelyet a még az éj­szaka útnak induló karaván szállít tovább a macedóniai Ceresbe. Mindegyikük nagyon barna volt; arcformájuk szép, csak a vonásaik, és ez a kultúrájuk stb. következménye, nem nagyon kellemesek. A parton hevert néhány fatörzsből kivájt halászcsónak. Ezt a nagyobb fajtát úgy hívják, hogy oranica; a kisebbik fajtát, amit Magyarországon és Zimonyban is mindenfelé láttunk, pedig csunyinak. Ki volt kötve pár nagyobb fajta török sajka; ezekben elöl két ágyú volt; a hajó hátsó részében volt egy magasított, fedett rész; egyébként nyitott, de volt benne sok pad az eve­zősök számára. Másodszor itt szálltunk ki, hogy lássunk valamit a Vízivárosból. A parton döglött sikló hevert, Coluber natrix L. Szaladgált itt egy fürge gyík is, egy Lacertis agilis, a sziklás par­ton az alsóváros közelében. Belgrádnak van egy csomó mecsete, mindegyiknek hengeres fehér tornya vagy minaretje. Mindegyik minaret magasságának 2/3-ánál volt egy kör alakú, kőből kiképzett kiszögellés, ahonnan az imám a népnek jelzi az ima idejét. Ez által a különleges forma által Belgrád az európai látogató számára, valószínűleg, mint minden török város, feltűnő jelenség. Csak a Vízivárosban legalább tíz minaretet számoltunk meg; néhány ezek közül félig volt már csak meg, mert a tetejét az utolsó ostromnál ellőtték. A vámhivatalhoz mentünk, amely a Vízivárosban van, hogy érdeklődjünk az induló karavánok felől. Egy csomó málhás ló állt már ennek a nem éppen szép épületnek az ud­varán; sok árut felpakoltak már, sok még szanaszét hevert. A lovakra először egy takarót terítenek; erre egy fából készült állványzatot helyeznek, nagyjából olyan formájút, mint amilyen egy nyereg, és erre rögzítik az árut, mindkét oldalon egyenlő súlyú csomagban. A vámnál volt egy kávézó. A Víziváros erről az oldalról teljesen nyitott volt. Sok kordo­vánkészítő lakik itt; a parton számos kivájt rönköt láttunk, amelyben a bőröket mossák. A vámhivatal körül rengeteg kutya hevert vagy szaladgált, amelyekből Belgrádban állítólag sok van, mivel minden kölyköt felnevelnek. Ürüléküket állítólag a kordovánbőr kikészí­téséhez használják fel. A mohamedánnak sok vízre van szüksége a fürdőihez és az előírt mosakodáshoz. Sok vízhordót láttunk a Dunánál. Mindegyiknek volt egy lova, ezeken két tömlő. A vezetője 167 A ma is látható Nebojsa toronyról lehet szó, amelyet a 15. század második felében építettek, és Seetzen ottjártakor már jó ideje börtönként szolgált. 125

Next