Sinkó László: Bognár László beszélgetései Sinkó Lászlóval és Sinkó Lászlóról (Budapest, 2001)
II.
KGY SZÍNHÁZ KEZDETE - OTT HARSOGTA A BIMBÓ ÚTON Bognár: A Katona társulata megalakulásának emlékezetes eseménye egy május éjszakai összejövetel a Bimbó úti lakásban. Zsámbéki Gábor: Nem élesebb emlék bennem, mint az, hogy A Manó próbáinak nagy része a Bimbó úti kertben történt. A Katona épületében akkortájt felújítási munkálatok folytak. Egészen odáig ott próbáltuk a darabot, hogy volt egy összpróba is a kertben, tehát mind a négy felvonás le tudott menni. Vannak ott olyan házak, amelyeknek az erkélyéről rá lehet látni a kertre. És emlékszem, Sinkó ott ordította Vojnyickijként, hogy „lehettem volna Dosztojevszkij, lehettem volna Schopenhauer”. Ott harsogta a Bimbó úton. Az emberek pedig kezdtek kiállni az erkélyekre. Utóbb kiderült, egy szomszéd a bokorból a kerítés túloldaláról fotókat csinált. Később odaadta őket, meg is vannak. Bognár: A Manó Bimbó úti próbáin is jelen volt Klárika? Kondor Klári: Nem mindig, de sokszor. Bognár: Ott lement belőle egy összpróba is. Kondor: Azt én ügyeltem... Jó, hogy mondja, teljesen elfelejtettem! Nappal, csodálatosan szép, nagy tisztásokkal tagolt teraszos kertben, szép régi korhadó farönkök és kerti bútorok között játszottuk el a darabot. Éppúgy, ahogyan az Etűdök gépzongorára című filmben játszották. Nem kevés kiemelkedő előadás született a Katona József Színházban, de A Manó mindent magában hordozott. A társulat lényege abban az előadásban testesült meg. » Bognár: Maradtak benned képek arról a májusi éjszakáról? Sinkó: Találkozott egy társulat, amelyik a következő évadtól a József Attila... a Katona József Színházban játszott. József Attilát mondtam, tessék, belebakiztam. Amikor megalakultunk, nevet akartunk változtatni, Belvárosi Színházra. Később előfordult - pedig már híresek voltunk -, hogy a kulturális vezetés valamelyik külföldi rendezőt a József Attila Színházba vitte el, pedig hozzánk akart ellátogatni. Erről az éjszakáról nem tudok többet beszélni. Szép volt. Bognár: Az első bemutató Csehov A Manója. Vojnyickijt játszottad. Sinkó: Egy „nemzetis” kolléga, amikor meghallotta, hogy otthagyom a Nemzetit és a Katona József Színházba megyek, megkérdezte tőlem, mondd, van ennek a színháznak jövője? Legalább annyi, mint a tiédnek - mit lehetett erre válaszolni!? És a többi ostoba kérdésre! A Manó próbáin ezerszázalékos odaadással dolgoztunk. Tisztán láttunk minden veszélyt, tudtuk, mit kockáztatunk. A bemutatónak nem pusztán szakmai, hanem erkölcsi tétje volt. Legendás történet. Fergeteges sikert arattunk. Kicsit tüntetés is volt ez a közönség részéről. Meg persze az a nagyszerű előadás. Már nem tudtuk, hogyan hajoljunk meg. A taps véget ért, bejött a nézőtéri fény, a közönség elindult kifelé. És akkor a kulisszák mögül valami irgalmatlan üvöltést lehetett hallani. A színészek üvöltése volt, hogy sikerült. Akik még a nézőtéren tébláboltak, megálltak, kintről visszafordultak az emberek. Azóta is sokan emlegették ezt, ínségesebb időszakokban, mi magunk is. Tudunk egyszer még majd így örülni, mint akkor?! 126