Sinkó László: Bognár László beszélgetései Sinkó Lászlóval és Sinkó Lászlóról (Budapest, 2001)

II.

EGY SZÍNHÁZ KEZDETE - A SZÍNÉSZEK ŐRÜLETES ÜVÖLTÉSE Bognár: A minisztérium meghívására külföldi színházi emberek érkeztek... Zsámbéki Gábor: Az Jack Lang volt, a legendás francia kultuszminiszter. Amikor Mitterand Magyarországra jött, akkor Jack Lang is elkísérte őt, és kérte, hogy a magyarországi programjai között a Katonába ellátogasson. Mivel beszélgetni akart velünk, mondta, hogy eljönne egy órával korábban. Néhányan ott ültünk a titkárságon és vártuk. Hat órakor Jack Lang sehol, se negyed hétkor, se fél hétkor. Valamikor a kezdés körül vagy pár perccel utána érkezett meg. Úgy hallottam, a rendőrségi felvezető motorosok a József Attila Színházba vitték el. Bognár: Hogy született meg A Manó terve, hogyan lett éppen ez az önálló Katona József Színház első bemutatója? Zsámbéki: A Manót Fodor Géza javasolta nyitódarabnak. Én pedig kitűnő ötletnek tartottam, mert Csehowal kezdeni méltó feladat. Csakhogy mi majd szétdurrantunk az örömtől és a jókedvtől, hogy elkezdhetünk egy színházat, és a nagy Csehov-darabok közül ez az egyetlen, amely nem tökéletesen depressziós vagy legalábbis a vége nem az. Ez jól illett a mi akkori hangulatunkhoz. Sinkónak nagyon erős érzéke van a groteszkhez. Vojnyickijt játszotta A Manó ban, ezért, úgy tűnt, hogy ideális a szerepre és a szerepben. Vojnyickij bohóckodásai mindig olyasfajta szerepjátszások, mint amikor egy ember saját magával elégedetlen, nem tudja, hogy a fájdalmainak hogyan tudna tiszta kitörési lehetőséget biztosítani, mindaz, ami megjelenik ebből, némileg torz, bohóckodó, és egyszerre szánandó és néha majdnem visszataszító. Azt gondoltam, hogy ez az, amit igazán meg kell találni, és ez az, amit Sinkó igazán meg is talált benne. Páratlan színháztörténeti megnyil­vánulás. Hallani a színészek őrületes, eufórikus üvöltését. A diadal ünnepét. Mert ez győzelem volt. Egy társulat el­fogadtatása. Egy színház kezdete. 127

Next