Sinkó László: Bognár László beszélgetései Sinkó Lászlóval és Sinkó Lászlóról (Budapest, 2001)
II.
CSAK AZ ESZKÖZÖKBEN IGAZAN GAZDAG SZÍNÉSZ TUD A művész, túlélő... A darab erős társadalomkritikai éle itt nem derült ki. De kell ilyet is játszani, és szeretnék is még. Ehhez kell csak nagyfokú szakmai tudás, ritmusérzék, poentírozás. Ugyanolyan őszintén kell játszani, mint a legsúlyosabb drámai szerepekben. Ennek technikája van. Végvárival emberemlékezet óta ismerjük egymást, minden simán ment. És amit Debrecen óta nem éreztem! Bementem a színpadra, és az esetek nyolcvan százalékában bejövő taps, meg nyílt színi taps, kimenő taps. A József Attila Színház becsületes vidéki színház hangulatát árasztotta felém ebben a produkcióban. Más világ az, amelyben azt megelőzően dolgoztam. A szmirnai impresszárió, második próbálkozásom ugyanott, már nem sikerült, noha Mácsai Palival isteni próbáink voltak. Nem a legjobb Goldoni-darab, nem véletlenül játsszák annyira ritkán. Molnár Piroska kolléganőm mesélte, a nyáron sikerrel játszották Kőszegen. Ok alaposan meghúzták, két órára. Nekünk is azt kellett volna, így három órán át tartott. Az igazi baj azonban, más színháznál is tapasztaltam, hogy bemutató után nem sokkal az előadások színészi fegyelme szétesik. Nem nevezném ezt rosszindulatnak. Személy szerint senkit nem kívánok bántani. Egyik színész rántja magával a másikat. Nekem, a vendégnek ettől még kutya kötelességem pontosan és lelkiismeretesen játszani estéről estére. De repertoárt játszó színházban szerintem a tagoknak is. Mélységes fájdalmat és szomorúságot éreztem. Egyszer-kétszer fölháborodtam, finoman, vicces formában szóvá tettem. Tudták. Röhögtek. Mondták, igen, igen. Rég nem vettem részt már ilyesmiben. Nem is akarok és nem is fogok. Bognár: Mi jellemzi Molnár játékstílusát? Horváth Ádám: Amelyik műfajt nem játsszák és amelyiknek nincsenek nagy személyiségei, az kivész. Emlékszem, milyen remek előadás volt a Bolha a fülbe. A nagy vígszínházi csapat kiváló burleszk előadásokat hozott létre. Bárdy! Ruttkai! A József Attilá-s Doktor úr-előadást összességében halványabbnak éreztem, Laci viszont tetszett benne, ő ismeri és tudja ezt a stílust. Bognár: Mi jellemzi ezt? Horváth: A burleszkben egyszerre van jelen a helyzetkomikum és a szöveghumor. Ezért egészen pontosan kell tudni időzíteni a mozgást és a szöveget, ami rengeteg próbát igényel. A legnehezebb műfajok egyike. Iszonyatos mozgástechnikát követel. Csak az eszközökben igazán gazdag színész tudja megcsinálni. És rengeteget kell gyakorolni. Akinek nincs hozzá türelme, annál nem kerül szinkronba a szöveg és a cselekmény. Laci technikailag tökéletes színész. Ezt a kérdést el szokták kenni. Laurence Olivier egész életén keresztül elégedetlen volt a saját technikájával. Gábor Miklós minden könyvében rengeteget foglalkozik a színészi technikával, ami azt jelenti, hogy ez gondot okozott neki. Az én szememben Gábor Miklós kicsit előtérbe is állította a technikát. Lacinak, úgy érzem, nem okoz gondot a színészi technika. Ő a szövegértelmezéssel foglalkozik sokat, a technikai megvalósítás azonban, azt hiszem, magától értetődő a számára. Bognár: Miből derül ki, hogy ennyit foglalkozik Laci a szövegekkel? Horváth: Biztos, hogy foglalkozik velük. Erre a Szomszédok nem jó példa, mert két olvasásból viszonylag egyszerű fölfedezni, hogy miről szól a jelenet, 202