Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
Óh kedvesem, ez a nagy szabad Ég üresebb, mint a börtön; s lásd, napjaim már oly hiába töltöm, mint ha, bús fogoly, pókokkal játszanék. 513. Ősz Mj. 1935. nov. 17. 514. Harag Kelte: 1935. nov. 19. A vers címzettjéről az ÖM-ben csak ez a rövid és téves jegyzet olvasható: „Pista Barta István ügyvéd.” Az „örök barát”-ról azóta többen írtunk: én a Kortárs 1978-i és 1979-i évfolyamában, Ürögdi György rövid életrajzát közölte ugyanott, majd Lengyel András több alapos, részletes tanulmányban. (Különösen ebben: „...Saját szemem láttára átalakulok.” József Attila 1935. augusztusi fordulatáról. Jelenkor 1995. 356-365. és Lengyel A. 1996. 120-136.) Barta István (1900-1967) nagyváradi zsidó családban született. Felesége, Gabi, dr. Fleischer Béla nagyváradi ügyvédnek, Ernőd Tamás fivérének volt a leánya. Barta konvertált és buzgó katolikus lett. A költővel való barátsága 1933-ban kezdődött, és kisebb-nagyobb intenzitással a költő utolsó évéig tartott. Vitáik emléke több, 1935-ben írt versben és a híres Szerkesztői üzenetben kimutatható. Két neki/róla szóló vers (A Haragon kívül az Egy ifjú párra [511]), számos neki dedikált vagy ajándékozott verskézirat tanúskodik barátságuk mélységéről. Ebben a versében Sárközy Péter szerint „a viták során kimondott sértő szavaiért kér bocsánatot barátjától”. (1996. 146.) Tverdota is úgy véli, hogy a vers „az egyik szópárbaj nyomán keletkezett neheztelés emléke”. (1999. 191.) Ezekhez a hipotézisekhez egy újabbat tennék: József Attila udvarolt Gabinak, s az 1934. máj. 11-én írt Rapaport-levélben Bartáékat említi: „Itt van pl. egy házaspár. A nő nagyon tetszik nekem, a férje barátom.” („miért fáj ma is” 380.) 515a. Rend és szabadság 515b. Levegőt! Politikai bökversnek készült, mint A szigeten (473) vagy az [Azt olvastam...] (524), abból az alkalomból, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrét nov. 25-én a tarpai kerületben a kormánypárti jelölttel szemben nyílt fenyegetéssel, csendőrök bevetésével, vesztegetéssel megbuktatták. A költő a 40^12. sorban utal erre. (Szabolcsi, KL 536.) Az 1-3. szakasz helyszíne a Városliget. A költő gyakran tette meg az utat gyalog az Andrássy út és a Liszt Ferenc tér sarkán levő törzskávéházából, a Japánból Korong utcai lakásába a ligeten keresztül. Hitelesek a leírás részletei is. „Karonfogva sétáltunk át a Városligeten, azon vitatkozva először, hogy a városligeti tavon szárcsák vagy vadkacsák úsznak.” (Szántó J. 1986. 107.) A vers írásakor József Attila emlékezett Kosztolányinak A bús férfi panaszai című kötetében megjelent Beírtak engem mindenféle könyvbe... kezdetű versére. Kosztolányi 1. sora a Levegőt! 24. sorában 5-6. sora & Levegőt! 20-21. sorában (különösen a korábbi változatban) tér vissza: Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás, hogy rab vagyok és nem vagyok szabad. Az 50-52. sor hasonlatáról lásd az 512. sz. vers 5-7. sorának jegyzetét. Az 58-59. sor „szinte szó szerinti átvétele Dante Pokol XXVI. éneke híres terzinájának, ahol Odüsszeusz ugyanezekkel a szavakkal biztatja már csüggedő társait az ismeretlen világok felé vezető út folytatásra: »Gondoljatok az emberi erőre: | nem születtetek tengni, mint az állat, | hanem tudni és haladni előre!« Érdekes módon József Attila nem Babits fordítását, hanem Dante eredeti olasz versének értelmét követi. Az olasz versben szó szerint szerepel, hogy nem vadak (bruti), hanem elmék (conoscenza) vagyunk: »Considerate la vostra semenza: I fatti non foste a viver come bruti, I ma per seguir virtute e canoscenza.«” (Sárközy P. 1996. 157.) Ha mindez igaz és nem véletlen egyezésről van szó, akkor József Attila legalábbis belenézett az olasz nyelvű Divina Commediába. Netán kíváncsi volt arra, hogyan fordít Babits? 218