Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
Ignotus Pál szerint a címet Nagy Samu, a 8 Órai Újság főszerkesztője adta a versnek a „meglehetősen elvont” Rend és szabadság helyett. Ott jelent meg, dec. 3-án, kivételesen, mert a 8 Órai Újság verset egyáltalában nem közölt. Rónai Mihály András szerint Hevesi András „a saját cikke szokott tördelési helyét engedte át költő barátja versének”. (R. M. A.: Magyar lant. Bp. 1984. 456.) Nem egészen így volt; a dec. 3-i számban a szokott helyén megjelent H. A. glosszája, viszont a 3. oldalon, ott, ahol az „elvi” cikkeket közölték különböző szerzőktől, kivételesen József Attila verse olvasható. A költő versének „némely szakaszával igen meg volt elégedve. »Ugye ez jó - ropogtatta - előkotorni azt a kartotékot. Az r-ek teszik... Mint amit Zsolt Béla Nádas Sándorról írt, hogy az irreguláris magyar újságírás rokkant franktirőrje. Ő is tud a hangokkal bánni. Csak tudod, mi a baja a politikai költészetének? Hogy ha ő írná: előkotorni azt a kartotékot, képtelen volna olyan egyszerű banalitással lezárni, mint én: mely jogom sérti meg. Holott itt ez kell. És később: nem oly becses az irhám, | hogy érett fővel szótlanul kibírnám, | ha nem vagyok szabad! Ezen a helyen ez a jó, a közhely.«” (Ignotus Pál 1989. 231.) 516. Március Mj. 1935. decemberében. 3-5. sora Babits verséből, a Botozgatóból való: A rügy a fán - mint ifjú arcon a pattanás - kiütközött. 517. Május Ugyanott jelent meg, mint az előző vers. 518. Egy büntetőtörvényszéki tárgyalás irataiból A befejezetlen verset 65. sora alapján kelteztem 1935 végére-1936 elejére. (A költő anyja 1919. dec. 27-én halt meg.) A bűn-büntetés kérdésköre 1935-ben intenzíven foglalkoztatta a költőt. 519. Ha a hold süt... Mj. 1936 márciusában. Állítólag ezt a versét elemezte a költő az 1937. febr. 5-i Cobden-vitán; lásd az Ars poetica (573) jegyzetét. 520. Biztató A verset (mint az ÖM) azért soroltam ide, mert 3. szakasza az Amit szivedbe rejtesz első versszakának változata. 521. Amit szivedbe rejtesz A vers keletkezésének történetét Ignotus Páltól tudjuk. Eszerint a költő a vers első szakaszát már az év elején felolvasta neki, majd közeledvén Freud nyolcvanadik születése napja (máj. 6.) József Attila javasolta, hogy a Szép Szó egyik számát ennek az alkalomnak szenteljék. A Gyermekké tettél nyomdakészen állt. „Ezenkívül, mondta, közölné azt, hogy Amit szivedbe...- Azt a négy sort?- Az a négy sor, az csak a kezdete. - Mikor lesz meg a többi? - Akár fél óra múlva. Nem egy fél óra, egy fél hónap is eltelt. Készültünk a szám betördelésére. A vers pedig még mindig nem volt a nyomdában. ...ülj neki végre, máskülönben sose jelenünk meg. Leült egy kuckóban a szedőgépek mögött, papír előtte, töltőtoll a kezében. Másfél óra múlva rajtaütöttem. Összeszaggatott papírlapok hevertek körülötte. Megnéztem az előtte fekvő lapot; ennyi állt rajta: Én tőled azt tanultam, te nyolcvanéves agg... Attila! sóhajtottam riadtan - te is tudod, milyen ez. Jobban tudta, mint én. ...Búsan megegyeztünk abban, hogy a vers nélkül fog a szám megjelenni, induljon a tördelés. A tördelést József Attila kezdte. ...Egy napra azonban megint eltűnt, s amikor másnap beköszöntött, kezében lobogtatta a kész verset.” (Ignotus Pál 1989. 252-254.) Visszatérő motívum, hogy a költő az alkalmi, határidős verseket, mint A Dunánál, vagy a Thomas Mann üdvözlése, az utolsó pillanatban készíti el. A 17-18. sorhoz: „A pszichológia megtanít minket arra, hogy a lélekben egy bizonyos értelemben semmi olyan természetű, semmi olyasféle régi nincs, ami valóban végérvényesen kihalhatna; még Pál apostolnak is tövis szorult a testébe.” [2 Kor 12,7] (Jung, Carl Gustav: Mélységeink ösvényein. Ana219