Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
Garai László azt mondta nekem (magára Illyésnére hivatkozva), hogy a 13. sor második felét és a 14. sort nem Ignotus Pál húzta alá, hanem Illyésné, mert meg akart valamit kérdezni ezzel kapcsolatban a költőtől. Ezért aztán az Osiris Kiadónál megjelent József Attila-összesben ezt a másfél sort állóval szedettem. (516.) A kézirat ismételt megtekintése azonban nem igazolta ezt az állítást: Ignotus félreérthetetlenül ugyanazzal a ceruzával, ugyanakkor húzta alá a másfél sort, s ezért visszatérek a hagyományos közlésmódhoz. A két költő kapcsolatáról, viszonyáról többen írtak, pl. Németh Andor 1944. 135-139.; Gyertyán E. 1985. 309-313.; Tasi J. 1996. 179-189.; N. Horváth B. 1999. 65-81.; Szabolcsi, KL 908-911. 635. [Az isten itt állt a hátam mögött...] Az első szakasz (két sor szöveg és két sor vonás) Ignotus Pál kézírása. Az ÖM ezeket nem közölte, ezzel az indoklással: „Úgy látszik, szerkesztői önkény akarta a vers kezdetét módosítani; a katalóguscédula megjegyzése szerint: »József Attila nem vállalta.«” (1955. II, 457.) Teljesen valószínűtlen azonban, hogy az Ignotus Pál kézírásával írt részeket ne József Attila szerezte volna. Talán gyógyszerezett állapotában nehezére esett az írás (lásd pl. a Hatvány Lajosnak aug. 5-én írt levelét, Lev. 339. sz.), és a költő telefonon lediktálta Ignotusnak. A katalóguscédulán olvasható megjegyzés a vers „lerendelésére” vonatkozhatik. Lengyel András azt is elképzelhetőnek tartja, hogy Ignotus „egy másik kéziratról, saját komponálási kedve szerint másolhatta a töredék fölé a két sort. ...egy ilyen megoldás magyarázatot adna a »lerendelésre«: azaz a beavatkozás, a baráti komponálás nem volt a szerző ínyére.” (Tiszatáj 2003/4. 101.) Alig hihető. 636. [Vak, vak, vak...] „Október 23-án... átadott egy verset, a »Vak, vak, vak...« kezdetűt” - írja Illyés Gyuláné, könyve 107. oldalán. Balatonszárszó 1937. november (637-641. sz.) 637. [Talán eltűnők hirtelen...] A posztumusz közlések megjegyzései szerint a költő Balatonszárszón írta. 638. [Drága barátaim...] Németh Andor szerint az után írta, hogy barátai dec. 2-án meglátogatták. (Németh Andor 1989. 325.) A 4. sor szerint korábban, novemberben készült. A második szót némely kiadások barátim-ra „javítják”. Tévesen, mert az ai betűkapcsolat egy hosszú szótagot eredményez, mint a Párbeszéd (401) 6. sorában is: „Én magam-é? Nem társaim tettek-e öntudatossá?” Első és utolsó előtti sorában Villon Nyugosztaló, melyet Villon szerzett önmagáért és cimboráiért, várván, hogy vélük fölakasszák című, József Attila által fordított balladájának távoli ermléke érződik: Testvérek, immég életben valók, Ne kacagjon bajunkon senkise, S itt ne gúnyoljon ember, senkise (Süpek Ottó, It 1974. 504-505.) 639. [Karóval jöttél...] Erről és a következő versről írja Illyésné: „Vasárnap hajnalban leutaztam hozzájuk, november 28-án. ...Átadott két verset, a Karóval jöttél... és az íme, hát megleltem hazámat. .. címűt. Ezeket akkor írta, gyorsan, amikor érkezésemről értesítettem, hogy lássam, dolgozik, ír - mondta. A verseknek nagyon örültem, javulásnak hittem. (Pedig ezek már búcsúversek voltak, búcsúzott a világtól, már a reményeitől is.) Hétfőn reggel beadtam mindkettőt a Szép Szó-hoz, úgy, ahogy volt. eredetiben.” (Illyésné 1987. 123-124.) A nov. 23-án kelt értesítést a költő 24-én már megkaphatta, ezen a napon írta Hatvány Bertalannak: „Nektek kellene megállapítanotok most, hogy mennyire használhattok engem. Csak most fogok a versíráshoz, talán új verseimen és személyes találkozón megállapíthatjátok.” (Lev. 363. sz.) Valószínű tehát, hogy a Balatonszárszón írt versek - a 641. sz. kivételével - mind november végén születtek. 254