Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
Megrázhatom fáimat, már közelednek a testvéreim. De Zoltán bátyámnak mit adhatok még? Makó, 1925. febr. 4. József Attila.” (Közölte Galamb Ödön, MÉ 1941. 131., tévesen A legutolsó harcos című füzet ajánlásaként. - A verssel egyező sorokat én emeltem ki, alább is.) A Galamb Ödönnek írt ajánlásban a 2., 5-7. és 11. sor szövegét ismerte föl Péter László: „Galamb Ödön bátyámnak, akivel ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött: Ugye, hogy nagyon szeretjük egymást! Makón, 1925. febr. 3. József Attila. Immár azt mondom: Én nem kiáltok. Tengerbe vetem trombitáimat, szétpazarolom köztetek harangjaimat. Melegek azok és a víz lecsendesedik és szemeitek lesznek, hogy lássák hallatlan hangjait és füleitek lesznek, hogy halljátok a fény növekedését. Megszabadult kenyerek telepednek küszöbeinkre s az elaludt aknák pacsirtákként emelkednek szivünkbe és szelíden fölrobbannak csókjainkban. A mi kezünk szorításában lakik az elektromosság fia, aki hajnalonta gyönge virágokat okoz. Makón, 1925. febr. 3. József Attila.” (PIM JA 949. Közölte Galamb Ödön, MÉ 1941. 63.) A vers 6. és 9. sorának változatát a Kemény Sándornak írt ajánlásba szőtte be a költő: „Kemény Sándor kedves komámnak, aki mindig csak szid, de mégis szeret: Béküljön meg a világgal, az én világommal: karcsú gyémánthidak szökkennek homlokainkból mindenfele, hozzám, hozzád; és szemünkben rejtőzik a torony, melyről beláthatjuk ismeretlen hazánk vidékeit. Makón, 1925. febr. 5. József Attila.” (Makó, JAM. Közölte Péter László, Tiszatáj 1953. 62.) Péter László szerint a költő a vers megírásakor a dedikációk részleteit használta föl. Akkor még úgy volt, hogy a szabadversek 1925 februárja után íródtak. Ha keltezésem megállja a helyét, akkor Péter László feltételezése a kronológia miatt lehetetlen. Tehát éppen fordítva van a dolog, mint gondolta: a dedikációk írásakor a költő a már meglevő verséből idézett. Ezt tette más esetekben is: a Szépség koldusa Günczler Rózsikának ajánlott példányában a Tél (86) két sorát, a Gerentsér Józsefnek ajánlott példányban meg a Kiáltunk Istenhez (155) tíz sorát idézte. 225. Én dobtam 226. Most fehér a tűz A 15. sorhoz: a kihúzzák alóla a gyékényt szólás Petőfinél, Mikszáthnál stb. is előfordul, jelentése: ’tönkretesznek valakit, ellátják a baját valakinek’. József Attila alighanem Kassák hatására használja a szólást; Kassák 7. versében: „Hát valóban kihúzták alólunk a gyékényeket...” (Török G. 1974. 132.; Tverdota 1987. 158.) 227. Néha szigetek 228. Keserű 229. József Attila Ugyanígy kezdődik a Nem én kiáltok Vágó Mártának ajánlott példányába beírt sajátos önajánlás: „József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, legalábbis annyira, mint a világot, a kedvesemet és a barátaimat. Hol vagy? Sokáig kitárulnak a gyémántok előttem, csókjaimba mágnesek költöznek, pillantásomtól reszketve dagadnak az egek, mint az elporladt fölfedezők vitorlái: és még mindig kérdezem: Hol vagy?” (Közölte hasonmással Fehér Erzsébet, Kritika 1976. 8. sz.) A 4. sort vö. Kassák 25. versével: „az emberek speciális vonatokon utaznak önmagukban” (Tverdota 1987. 174., további párhuzamokkal). 230. Kilométerekkel Ez a vers is említi Riát, az ÖM szerkesztői mégis 1926 tavaszára sorolták be, megjelenési dátuma alapján. Ezt a keltezést Szabolcsi Miklós helyesbítette monográfiájában, egyrészt a vers „stilisztikai és tematikai jegyei”, másrészt Saitos Valéria emlékezései alapján. (ÉF 391.) Szabolcsinak azt a következtetését, hogy a Levelek című kiadványba a költő egyik korábbi versét adta le, Vajda Sándor emlékezése is megerősíti, aki szerint József Attila rögtön Bécsbe érkezése után felolvasta a verset. (Kritika 1975. július.) 231. Nekem mindegy Illés László lekötelező kollegiális szívességgel elküldte a versnek a hallei Das Wort című folyóirat 1924. okt. 31-i számában megjelent német fordítását. A nemzetközi szocdem kapcsolat révén juthatott el a vers a Népszava szerkesztőségéből Haliéba. (A magyar újságban csak 130