Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
236a. Szegényember a XX. században Mj. 1925. márc. 9. 236b. Szélkiáltó madár Mj. 1925. máj. 9. A címet magyarázandó Wacha Imre a Czuczor-Fogarasi-szótárból idézi: „Közönséges tengeri vészmadár, vagy hojsza, sirály, mely a közelgő vészt érezvén kiáltozni szokott.” (Magyar Nyelvőr 1959. 287.) Egy bukovinai népdal (Kodály 1914-i gyűjtése) nagyon hasonlít József Attila versének 12-14. sorára (vajon ismerte-e?): Én elmegyek rózsám valamerre, Veres tenger kellős közepébe, Ott leszállók tulipán képébe, Az én rózsám háza elejibe. (Magyar Népzene Tára VII. 254. és 259. sz. - N. Horváth B. 1992. 81.) 237. Tiszta szívvel Mj. 1925. márc. 25. A Szeged közlése volt az oka a közismert Horger Antalaffémak, amely a költőt élete végéig foglalkoztatta. (Lásd az 595. sz. verset és a Curriculum vitae-t.) Előző kiadásom hibája, hogy kimaradt belőle a vers Nyugat-beli közlésének regisztrálása. A költő Bécsből két alkalommal küldött verseket Osvátnak. A Tiszta szívvel talán az első, 1925. nov. 14-i küldemény része volt: „Két verset is küldök. Ezt a két verset egészen magaménak érzem, ha jók, rendelkezzék velük Szerkesztő úr, éppúgy, mint az ott hagyottakkal is.” (Lev. 75. sz.) Másodszor tíz nap múlva, nov. 24-én jelentkezik A tavi torony harangozója (264) című versével. Ekkor még gyanútlan; Lucy nővérének nem sokkal később írja: „Azt hiszem, különben, hogy a Nyugatban majd olvashatod őket.” Vagy azért nem közölte Osvát Ernő József Attila verseit, köztük a Tiszta szívveit, mert nem tetszettek neki, vagy azért nem, amiért Miklós Andor az Est-lapokban: megijedt a Lázadó Krisztus sajtópere miatt. A két elutasítás története, Osváté és Mikes Lajosé szinte párhuzamos. 1925-ben és utána sokáig egyik szerkesztő sem közölt József Attila-verset. Kivétel a Tiszta szívvel. Nem az Osvát által elutasított kézirat került Ignotushoz, hanem a költő neki is elküldte más verseivel együtt. Ignotus okt. 22-én írja József Attilának: „Nem tehetem hát, hogy küldött verseidnek... közvetítője legyek a Nyugatnál. Fordulj egyenest a szerkesztőkhöz - ezt kell kémem Tőled, s mindenkitől, ki hozzám kéziratot küld.” (Lev. 99. sz.) Aztán mégis „lenyomta” a Tiszta szívveit egy lelkes kis tanulmányban. Ferencz Győző figyelmeztetett arra, hogy József Attila szóhasználatától idegen a különírt Húsz esztendő. Valamennyi szövegforrásban egybe van írva, csak a Medvetánc túlszabályozó, fontoskodó szerkesztője-korrektora írhatta külön. (Lásd még 145, 1, 18, 23; 241, 1.) A kezdősor szinte toposz volt a magyar költészetben a vers írásakor. Csaknem szó szerint a népköl tészetben: Nincsen apám, nincsen anyám, Az Isten is haragszik rám. Árva vagyok, mint a gólya, Kinek nincsen pártfogója. (N. Horváth B. 1992. 61.) A magyarországi cigány népköltészet ritmusban és szófordulatban rokon darabja: Nem ismertem az apám, Nincs barátnak gondja rám, Édes anyám rég meghalt, A szeretőm rég megcsalt. Ez a vers a Pallas Nagylexikon 4. kötetének mellékletében jelent meg. József Attila ismerhette, mert a melléklet A cigányok népköltészete és zenéje című fejezetét az a Hermann Imre írta, akinek az 1924-1925-ös tanév első felében A cigányok költészete, nyelve és zenéje című előadását József Attila is látogatta. (Murányi Gábor: A múlt szövedéke. Bp. 2004. 321-322.) 136