Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
A költő bécsi tartózkodása alatt kötetet is meg szeretett volna jelentetni. Az erre vonatkozó néhány dokumentum a következő. Balázs Béla írja Kner Imrének: „Itt küldök neked egy kötetre való verset legmelegebb ajánlásommal. József Attila nevű egészen fiatal és roppant tehetséges költő versei. Bájos ffisseség, színes sokrétűség és mindig meglepő spontaneitás. Nagyon örülnék, ha kiadnád ezeket a verseket.” (Közli Sáfrán Györgyi-Szij Rezső, It 1961. 160. - A levelet Szabolcsi Miklósra hivatkozva 1925-re keltezik, ezzel szemben valószínűleg 1926 júliusából való; ItK 1977. 429.) József Attila írja Jolánnak, 1926 júliusában: „Itt említjük meg, hogy Lesznai Anna (Jásziné), Balázs Béla és Lukács György igen nagy költőnek tartanak, különösen az utóbbi - mint az első világirodalmi - nem kozmopolita! - kvalitásokkal rendelkező proletárlirikust, aki hivatva van mielőbb nagyobb pénzküldeményedet kézhez venni. Fentemlített urak - különös tekintettel a »Die Weltliteratur, wie sie ist und wie sie sein soll«-ra - közös levelet írtak Kner Izidornak, hogy J. A. könyvét kiadja, mely cég tehát velünk összeköttetésben fog állani...” (Lev. 91. sz. 108.) - Kner Imre levele József Attilához 1930. jan. 31-én: „Jó néhány évvel ezelőtt a Paul Zsolnay Verlag Balázs Béla utasítására beküldötte nekünk Önnek egy verskötet kéziratát, amelynek kiadására akkor nem vállalkozhattunk... bátrak vagyunk a kéziratot ezennel visszajuttatni.” (Lev. 179. sz. 269.) A kötet kézirata ismeretlen. Hatvan 1926. augusztus (304-313a. sz.) József Attila nem sokkal Párizsba érkezése után úja Gáspár Endrének: „A küldött versek közül kereszttel jelölteket add át Fényes Bácsinak, azért nem küldöm egyenesen néki, mert akarom, hogy elolvasd őket akkor is, ha Fényes Bácsi nem közölné, bár ez nem fontos, mert most van nála elég versem...” (Lev. 100. sz. 122.) A Diogenesben 1926. okt. 9-től kezdve tizenkét verse jelenik meg József Attilának, régiek és újak vegyesen. Az először itt megjelent öt vers a következő: 304. Négyen ugrottunk vízbe 305. Táncba fognak 306. A pap mosolyog 307. Jut az ember 308. Csengő Ha ezek még bécsi versek lettek volna, nem kellett volna Gáspár Endrét megkérni, hogy küldje el Fényes Samunak, hiszen a költő személyesen is átadhatta volna a Diogenes szerkesztőjének. A pap mosolyog bizonyosan Hatvanban keletkezett, mert kézirata egy „Kastély Hatvan” cégjelzésű papíron maradt fenn, egy József Jolánhoz írt levéllel együtt. A levélben a költő így utal a versre: „Még elküldöm egy előbb írt versemet űtravalónak.” (Kovács Ákos [1980], 58.) Kovács Ákos felveti annak lehetőségét, hogy a Jut az ember és a Csengő is keletkezhetett Hatvanban, majd ezt a feltételezését - feleslegesen, túlzott aggályoskodásból - tüstént meg is cáfolja, és azt írja, hogy ezek a versek .József Attila bécsi korszakához” tartoznak. (Uo. 52.) Lehetséges, hogy két korábbi verset is átdolgozott Hatvanban a költő: 238a. Hajnali vers 252a. Tüzek éneke. A következő verscsoport a Kassai Naplóban közölt versek. Jamó József 1926. okt. 15-én írja a költőnek: „Egyebekben pedig küldj kéziratot. Lehetőleg vagy 20 verset egyszerre. Darabonként fizetek 20 koronát és a verseket kiadjuk itt könyv alakban is. Akkor új honoráriumot kapsz: minden eladott példány után a könyvkereskedői árból 10 %-ot. Megjelent verseket is küldhetsz, de könyv alakban megjelenteket nem. A leközléssel ránk száll a könyvkiadás joga. A honoráriumot hetenként, vagy kéthetenként küldöm - ahogy akarod. Nagyon szép versért 25 K - ahogy azt valamikor megbeszéltük.” (Lev. 97. sz.) A Kassai Napló nov. 14-én kezdte közölni a költő verseit, s 1927. márc. 20-ig tizennyolc József Attila-vers jelent meg a vasárnapi mellékletekben. Az alábbi öt vers először itt: 309. Feleségem 310-311. Két vers, kertről 145