Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
1929. április-1930. augusztus (368-389. sz.) Az ekkor keletkezett versek többsége csak a megjelenés időpontja alapján keltezhető. A Toll és az Előőrs szerkesztői feltehetően nem fektették sokáig a költő beküldött verseit. 368a. Istenhegyi László A vers Hatvány Lajosról, József Attila atyai jóbarátjáról, később mecénásáról írt medália. Kettejük kapcsolatát részletesen tárgyalja Tasi József: József Attila könyvtára. Bp. 1996. 107-110. A hozzá írt verset maga Hatvány magyarázta 1952-ben: „A vers címe a kötetben: Laci bá, a borítékban lelt kéziraton: Istenhegyi László. Márpedig Laci néven csak a kortársaim ismertek; az irodalomtörténetben és újságcikkekben sokat meghurcolt nevem: Lajos. Kopaszodsz és őszülsz te!, - Attiláéhoz képest előrehaladott koromra vonatkozik. Ennek a korkülönbségnek a gátlásaira a levelében is alludál. Bölcsebb! korod előtt hajolj! - viszont arra, hogy annyi rossz tapasztalat után a koromhoz (48 éves voltam) illő fölénnyel viseljem azt, hogy a Horthy-korszak közvéleménye, mint nemzetgyalázót és hazaárulót kiközösít, - s hogy még írókollégáim is elfordítják fejüket, ha az utcán szembejönnek velem. Ügyész ügyel bőszülsz-e? - arra vonatkozik, hogy 1928 őszén a fogságból amnesztia nélkül kerültem ki s csak föltételes szabadságon voltam. Tehát vigyáznom kell magamra, föl ne bőszüljek, mert az ügyész szeme rajtam. Ne bándd, jó vagy, - ez a posthumus elismerés, melyet Attilától kapok, sok rágalom, vád, támadás ellenére megnyugtat afelől, hogy egy olyan tiszta lélek számára, aminő Attila volt, minden tévelygésem és megtántorodásom ellenére: jó voltam vagy legalábbis jót akartam. Pipabagó az ország - arra figyelmeztet, hogy közügyi nyugtalanságaim nem illenek a kopasz bölcshöz. Ebed szeret - mint Attila két évvel később bekövetkezett válásomkor elmondta azt jelenti, hogy házasságommal baj van. Már nem szeretjük egymást. Forg a világ, - a lenten forgó nyomott darázs hasonlat találó, ritka exkvizít, - de a lenten, mely a rím miatt került a sor végére, zavaró. Vakság dereng a szenten, - valószínűleg az Istenhegyi villához tartozó kert szélén a feszületre vonatkozik - futva elkapott benyomás a töviskoszorúja alatt vérző és hunyt szemű (vakon derengő) Krisztus alakról. A szent Attila szótárában ez alkalommal az eszmék megszállottját jelenti, aki nem látja tisztán a tárgyi világot. A ködös realistát, az elfoglalt doktrinert, a vaksi szektáriust, akivel szemben áll a művész, kinek műve: a látomás.” (Kovács Ákos, [1980] 16-18.) 368b. Laci bá’ Ez a változat 1929. nov. 3-án jelent meg. Feltételezem, hogy a kéziratos változatot nem sokkal a megjelenés előtt dolgozta át a költő. 369. Két keserves Mj. 1929. máj. 26. és jún. 9. A Medália Vámos Henrik 1929. ápr. 12-i levelére mintegy válaszként született. A levélben a Századunk munkatársa megköszöni a Nem én kiáltok kötetet, majd így folytatja: „Mert Ön verseiben oly gyalázatosán szépen énekli meg az éhséget, hogy Önt hatóságilag kellene eltiltani a jóllakástól. ... A terített asztal a forradalom ellensége. Isten mentse meg Önt a jó ételektől.” (Lev. 174. sz.) A levél hátoldalára írta József Attila a Két keserves második darabját. A kéziratok evett az Isten énhelyettem sorát a kiadásokban a költő erre változtatta: evett az ördög énhelyettem. Szőke György nem tartja kizártnak, hogy „csupán egy újabb istenkáromlási pert kikerülendő eszközölte versén ezt a változatást”. (ItK 1960. 482.) A Csin-bin egyik kéziratát Nógrádverőcén tisztázta le a költő, s Révai Ibolyától került a PIM-be. Sem a nógrádverőcei kirándulásról, sem Révai Ibolyáról nem sikerült adatokat szereznem. 370. Esik Mj. 1929. júl. 21. 371. Dörmögő Mj. 1929. aug. 11. József Attila többször is megemlékezett anyai nagyapjáról. Először a Márer György által készített riportban: „A nagyapja csősz volt Szabadszálláson és ími-olvasni nem tudott. Azt hiszem, még él - mondja József Attila.” (A Hét 1928. máj. 4. Kortársak... I, 110.) 163