Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
(Véletlenül a francia »maman« szót írta le, de kihúzta a végső »n« betűt.)” (Jelenkor 1964. 434-5.) A Döntsd a tőkét Rubin Lászlónak ajánlott példányában, a vers végén: Isten és Rubin László segítségével. Alleluja! (M. Pásztor József, Tiszatáj 1966/4. 315.) Vajon mi lehetett Rubin szerepe? A vers a karácsonyi ünnepkör másik elterjedt szokását, a háromkirály-járást mutatja. (N. Horváth B. 1992. 108-110.) 381. [Babits egy versszakának átírásai] Szőke György már az 1984-i kritikai kiadás bírálatában kifogásolta, hogy az átírások nem szerepelnek József Attila versei között. Megismételte kötetében is: „...ennek a József Attila által átalakított versrészletnek a helye kétségkívül József Attila összes versei között volna, még ha csak a rögtönzések, alkalmi költemények sorában is.” (Szőke György, 2003. 41.) A hírhedt „tárgyi kritikai tanulmány” Babits Az Istenek halnak, az Ember él című verskötetéről 1930. jan. 10-én jelent meg A Toliban. A szövegkörnyezet, amelyben az átírások megjelentek, a következő (erősen lerövidítve József Attila kínosan szőrszálhasogató fejtegetéseit): „A legjellemzőbb az, hogy költői mondandói mindig megtörnek a sorok végén (enjambement). Idegen sor közepéig hátrálnak, ott elhalnak, miután előbb hol nyegle, hol barbár sorvégek erőszakosságán szüzességüket elvesztették: A csupasz fák csúcsa mint tűk hegye bök be az égi flanellba: Az Isten a földet hóba és ködökbe puhán becsavarta, hogy óvja azt a pár maradék plántáját, amit az ember nem irtott ki még, s amik a bus tavaszt várják szabadon vagy kertben. (Gondok kereplője) Tessék megnézni az utolsó másfél sort és belátni, hogy ez a bottal esketett nász micsoda másfél üresfejü fattyat adott az életnek s micsoda másfél »művészi formát« a magyarnak. Fattyat, mert a szakasz majdnem csecsemő-képzetet ád. De te jóságos ég! csecsemő, akiből tűk merednek ki? Próbáljunk jó szakaszt csinálni ebből a bölcselmi csendéletből, amely pedig a kötet legjobb szakaszainak egyike: Az Isten a földet puhán becsavarta égi flanellba, ráfonta, kötötte havát, ködét, hogy óvja azt a pár maradék plántáját, amit az ember nem irtott ki még. Rossz ez igy is. ...Lehet, hogy a köd az emberek szeme ellen óv - de ez csak belemagyarázás volna, s a flanell ismét bajt okozna. Meg nem állhatom hát, hogy az egészet át ne írjam erre a mozzanatra a következőképpen: Csupasz fák gémberedő ágát puha gyolcs-ködbe csavarja, fedi: az Isten megóvja világát; az ember lelkét vaksággal veri. A gyolcs egyenértékű a flanellal. Hogy az ember irtott és irt, azt fölösleges belevenni. ...” (József Attila: Tanulmányok és cikkek 1923-1930. Szövegek. Bp. 1995. 223-225.) 382. Füst Mj. 1930. febr. 6. Bóka László mutatott rá arra, hogy a vers Arany A hamis tanú című versének ismeretére mutat: 166