Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
valából tanult formai megoldásokkal sűrűn élő költemény bármi módon összefüggésbe hozható lenne a pálya említett epizódjával.” (Holmi 1997/8. 1169-1170.) Később: „...egy sor stiláris, szemléleti jegyét tekintve sokkal jobban illik a húszas-harmincas évek fordulójának terméséhez, mint a 33-as versekhez.” (It 2001. 290.) Szabolcsi Miklós sem foglalkozik részletesen a problémával: „Az 1933-as besorolást mindenképpen hibásnak tartom. ...A szöveg tartalmi elemei a Bartha Miklós Társaság korszakára utalnak.” (KM 518.) Magam Bokor László magyarázatával értek egyet. A vers 5-6. szakasza a jobboldali illúziókkal való leszámolásként értelmezhető. (József Attila és „A csodaszarvas”. Népszabadság 1969. dec. 14.) Nincs bizonyító ereje, de annyira frappáns, hogy ideírom - Bokor után - Bajcsy-Zsilinszky Endre egy 1938-as nyilatkozatát: „...megszakítom ezt a futást a csodaszarvas után...” A kérdés azonban így is fennmarad: József Attila az 1929-1930-as barthás korszakával való leszámolás hosszan elnyúló periódusában, vagyis 1930 júniusa és szeptembere között írta (és vette elő 1933-ban) a verset, vagy a Rátz Kálmán-féle nemzeti kommunizmussal való szakításkor, 1933 júliusának végén-augusztusának elején. Hogy a kérdés valamerre eldőljön, célszerűnek látszik számba venni a vers mintáit és szövegpárhuzamait. Legfőbb mintája Arany Rege a csodaszarvasról című verse (a Buda halála hatodik éneke). A vers címe, tárgya, továbbá stílusa főleg Aranyra utal. Versformája a két versnek azonos (felező nyolcas, aabb rímképlettel), „képszerkesztés, gondolatritmus, az éjien éjjel, űztön űzte szerű régiességek...” (Aranynál: ágrul ágra... szájrul szájra) is Aranyra utalnak. Csáti Demeter Pannónia megvételéről c. 16. századi énekének emléke is érzik a versen. A versforma csaknem azonos, s a 3. szakasz utolsó sorának alliterációi is emlékeztetnek Csáti Demeter énekére: „Feldedet adtad fejér lován, És fivedet aranyas féken.” (Tompa József: A művészi archaizálás és a régi magyar nyelv. Bp. 1972. 223-224.) Arany hatását mutatják a tőle átvett rímek, kisebb szövegrészek is. Horváth Iván a verset „megrendítően gyengének” minősíti, amelynek „olcsó megoldásai közül is kiemelkedik a 23-24. sor átvétele (vö. Szabolcska Mihály: A Grand Caféban).” (I. h.) József Attila azonban itt nem Szabolcska Mihály versére emlékszik (noha egyik sorát a Szabad-ötletekben idézi; SZŐ 67,2), hanem Arany versére. Szabolcska Mihály: Tudja a jó Mindenható, Mi is azon símivaló: Hogy a ménes ott delelget Valahol egy csárda mellett. Arany: Folyóvíznek partja mellett Paripájok jól legelhet. József Attila: Tisza mellett, Duna mellett az a szarvas itt legelget. Figyelemre méltó N. Horváth Béla párhuzama is. Illyés Gyula Magyarok című versét 1933 nyarán fogalmazza meg, mely nem egy tekintetben emlékeztet A csodaszarvasra. Különösen ez a sor: „Haj, szegény nép, haj magyar nép.” József Attila versében: „Hajh magyarok, hajh szegények.” (N. Horváth B. 1992. 220.) Lehet, hogy áthallás Arany verséből: „Haj vitézek! haj, leventék!” Itt van aztán Arany híres rímpárja az Emlények első részében: Majd elragadja tőlem A már adott reményt; Majd, amidőn elillant, Távolból visszacsillant Még egy csalóka fényt. 169