Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
1985. 368.) Egyetlen betűnyi eltéréssel: a 2. sorban a népdal szerint pokolba kell menni. A 30-as években a népdalnak nagy kultusza volt értelmiségi körökben; egymástól tanulták a népdalokat. (SZŐ 57.) Déry Tibor így szólítja meg József Attila szellemét: „Arra emlékszel-e, hogy a pokolbeli dudás nótáját tőlem tanultad? Én meg Komis festő barátomtól...” (D. T.: ítélet nincs. Bp. 1971. 396.) Majd idézi a Medvetánc-beli mottó első két sorát. A Medvetánc helyesírása rendkívül gondos, de láthatólag nem követi a költő gyakorlatát. Valószínű, hogy a szöveget nem a költő gondozta, hanem a helyesírási szabályzatot mechanikusan alkalmazó szerkesztő vagy korrektor. Egy-egy szó sajátos, a normától eltérő helyesírásának stílusértéke van. Annak idején Fodor Andrással beszélgettem a József Attila-kiadásról, s ő kifejezetten kérte, hogy mindenütt uccát írjak, mert - úgymond - az utca idegen József Attilától. Ilyen szó még a Medvetáncban az agancs (389,5), amely minden más forrásban aggancs, vagy a kocsma (97,2), amely a költő szóhasználatában korcsma stb. Elsikkad a költő sajátos, a ritmust érzékeltető ékezése is. Ahol lehet, a hosszúságot-rövidséget autográf források szerint adom. 1935. január-1936. december (492-565. sz.) 492. Ajtót nyitok Mj. 1935. febr. 10. A Népszavában ezúttal nem fektették el a verset, amely a megjelenésnél sokkal korábbi nem lehet, mert a költő a vers egyik kéziratára az 1935-ös évszámot írta. A vers tehát az évforduló körül, január első felében születhetett. A költő anyja 1919. dec. 27-ről 28-ra virradó éjszaka halt meg. (József Jolán 1940. 158.) József Attila ekkor Szabadszálláson volt, ahonnan 1920 Vízkeresztjének táján tért haza. (Uo. 166.) A vers az akkori helyzet leírása. A probléma csak az 5. sor „tizenhat éve” utalásával van, hiszen 1935 januárjában éppen tizenöt éve történt a versben leírt esemény. Talán a jobb ritmus miatt írta a költő ezt: „tizenhat éve”, nem pedig ezt: *tizenöt éve. (Sárközy Péter ötlete a Kései siratóved kapcsolatban. József Attila útjain. Bp. 1980. 242.) Ez a formula előfordul az Egy büntetőtörvényszéki tárgyalás irataiból (518) 65. sorában is. Textológiai probléma a korábbi változatok kormos szava. Lehetséges, hogy a költő már a vers első megfogalmazásakor karmost írt, csak az ar betűket sajátosan kötötte össze, úgy, mint a Holt vidék (406) karók szavában, vagy a [Karóval jöttél...] (639) első szavában. Barta István, aki a vers neki ajándékozott kéziratát lemásolta (OSZK Analekta 11.389), a 4. sorban először kormos-1 írt, majd kijavította karmos-ra. 493. Altató Kelte: 1935. febr. 2. A vers keletkezését így írja le Ottó Ferenc: „Giziké húgom fiának, Gellér Balázsnak születése (1934. okt. 8.) után azzal a kéréssel fordultam Attilához, hogy írjon nekem Balázs unokaöcsém nevére bölcsődalt, amelyet aztán megzenésítenék. ... Attila szokás szerint felolvasta a versét. ... Az utolsó előtti szakasz végén Attila megállt egy kicsit és így szólt: Most pedig jósol neki az anyja... - és tovább mondta a verset. .. .Azután még arra mutatott rá, hogy a legtöbb alvással kapcsolatos szót (lehúnyja szemét, lehajtja fejét, szunnyad, szundít, alszik stb.) sorra felhasználta a versben.” (Jelenkor 1964. 440-441.; Kortárs 1965. 637-639.) Persze, hiszen ekkortájt stilizálta Rapaport Samu Alvás, aluszékonyság, álmatlanság című könyvét. Állatok és tárgyak ugyanígy, az egész versen keresztül alusznak Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszai című kötetének Este, este... kezdetű darabjában: Alszik a homályos éjbe künn a csengő. A díván elbújik félve. Szundít a karosszék... Alszik a cicánk s a vén szelindek, föl ne keltsük - csitt - a sok-sok alvót. Alszanak a régi réz-kilincsek s alszanak a fáradt, barna ajtók. (Tamás Attila, ItK 1962. 575.) 215