Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
ra, sőt sorról-sorra a beléjük ötvözött triviális élménytartalmakat. ...a közönség türelmetlenkedik, feszeng, nem tudja, mi célja a különös kitárulkozásnak.” (Németh Andor 1973. 296-300.; Kortársak... 578. sz.) Csaknem azonos szavakkal ír a költő előadásáról 1944-ben megjelent monográfiájában (75- 76.) és 1953-ban írt emlékirataiban is. (Németh Andor 1973. 679.; 1989. 456.) A vitáról Ignotus Pál is megemlékezett, kissé eltérően. Szerinte Németh Andor „felolvasta József Attilának »Ha a hold süt« kezdetű költeményét, ennek látomását vázolta fel elemző szépprózába áttéve, s kijelentette, hogy »József Attila nagy költő, nagyon nagy«.” (Ignotus P. 1989. 251.) Ennek a kissé pontatlan visszaemlékezésnek az az alapja, hogy Németh Andor előadása második részében (amely, mint láttuk a Szép Szó februári számában jelent meg) József Attila új verseiről szólt, s a legrészletesebben - részleteket idézve belőle - a Ha a hold süt című versét méltatta. Ezért gondolhatjuk, hogy József Attila válaszában ezt a versét elemezte „a hallgatóság őszinte megbotránkozására”. (Németh Andor a vers címét sehol sem említi.) Az utcán, hazamenet, folytatták a vitát. Németh Andor így idézi fel beszélgetésüket: (József Attila:) „Én csak arról beszélhetek, amit tudok. És azt az egyet tudom, hogy amikor verset írok, nem költészetet akarok csinálni, hanem meg akarok szabadulni valamitől, ami szorongat vagy nyugtalanít. És engem csak ez érdekel, az életem.” „Engem viszont” feleltem neki „csak a költészet érdekel. Nekem mindegy, és meg vagyok róla győződve, hogy a közönségnek is, mi van a verseid mögött. Élményed csak akkor válik értékessé számomra és a világ számára, amikor műalkotássá lesz, vagyis elveszti személyes jellegét.” (Németh Andor 1944. 75-76.; 1973. 297.; Kortársak... 578. sz.) Ehhez a vitához kapcsolódva írta meg a költő Ars poetica című versét. A 21. sor frappáns egyezést mutat Marx Gazdasági-filozófiai kéziratainak egy helyével: „Enni, inni, nemzeni... szintén valódi emberi funkciók...” (KL 745. - Kiss Endre nyomán.) Devecseri Gábor azt állítja, hogy a 25. sor képét a költő Budai hegyek utcáin című verséből vette: s ha ez utcákban jársz, a kövek és a palánk vagy drótból font kerítés és mindig másfelé néznek. Alkura egy sem lép, légy külön boldog, ha tudsz, - szólnak - emlékeid szedd össze... (Mulatságos tenger című kötetében jelent meg, amelyet a szerző dedikált József Attilának, s amelyet az nagyon szeretett. D. G.: A hasfelmetszés előnyei. Bp. 1974. 420^421.) A 39. sor testvéri tankjai Szabolcsi Miklós szerint félreérthetetlen célzás a Szovjetunióra. (Költészet és korszerűség. Bp. 1959. 47.) Vas István véleménye szerint (melyet Kabdebó Lóránt lejegyzésében ismerek, újraolvasó. Tanulmányok. Bp. 2001. 220.) ez lehetséges, a szakasz első fele azonban nem a fasisztákat emlegeti. „Hol tartották volna, a kiemelt üldözés szintjén számon József Attila verseit a fasiszták. Számon tartották viszont a kiközösítés szintjén a moszkvai emigrációban és hazai meghosszabbítású köreikben.” Kabdebó megállapította, hogy a szakasz Szabó Lőrinc Súlyos felhők című, az 1919-i Tanácsköztársaság iránti átmeneti nosztalgiát tükröző versének némely részletével rokon: Csikorognak a hegyek s északon újból csalóka szivárványt ragyogtat a vörös sarló és a kalapács.- Senki se figyel szavukra... Ha jön még valaha tisztulás: a Föld, az áldott Anyaföld indűl meg, s harca a Béke szent harca lesz s ez a harc lesz a végső! József Attila versének utolsó sorát Gyertyán Ervin Petőfi híres sorával („szabadság, szerelem, e kettő kell nekem”) rokonítja. (Gyertyán E. 1985. 33.) Közvetlen forrására, Babits Mint különös hírmondó című versére Melczer Tibor mutatott rá: 238